Önazonosság
Ha csak egyetlenegyszer válsz saját magad árulójává, onnantól nincs megállás. Más ember lesz belőled: önmagad számára is idegen leszel. Na, ekkor válsz csak igazán rabbá. Ez annyit jelent, hogy legyőztek. Végképp megfosztottak a szabadságodtól.
Amikor az a személy, akinek mutatod magad, nem ugyanaz, mint aki valójában vagy, egyszer csak felbukkan a szorongás, hogy tönkre vágja a bulit.
A posztigazság korában élünk. Hazudik szinte mindenki, fel se tűnik. Ha valaki nem hajlandó hazudni, deviáns. Deviancia tehát minden coming-out: melegség, válás, betegség, szegénység, szenvedés, gyász. Az illető megrepeszti a hazugság burkát, aki pedig hazudni akar, az stigmatizálja.
A valódi dolgok nem változnak. Még mindig a legjobb őszintének és igaznak lenni, hogy így kihozhassuk a legjobbat mindabból, amink van, hogy egyszerű dolgoknak örüljünk, és bátran viseljük, ha a dolgok rosszra fordulnak.
Nem érdekel, most ki vagyok, egészen addig, amíg nem kell megszégyenülnöm az előtt, aki leszek.
Bár egyetlen önazonosságunk van, ez nem jelenti azt, hogy egyetlen elménk lenne: valójában több, egymással versengő késztetés együttese vagyunk. Ha megértjük, hogyan győzedelmeskednek agyunkban bizonyos választási lehetőségek mások fölött, akkor megtanulhatjuk, hogyan hozhatunk jobb döntéseket magunk és a társadalom javára.
Miközben a halál teljes önfeladást követel, aközben változtathatatlanná teszi, örökre véglegesíti önazonosságunkat.
Az önazonosság nem sarjad ki semmiféle cselekedetből, semmiféle tevékenységből, amíg gyökeret nem eresztett a valahová tartozás élményében.
Az ego adja meg nekünk azt az önazonosságot, melynek révén egy nagyon sajátos nézőpontból - a sajátunkból - tapasztalhatjuk meg az életünk leckéit. Olyan ez, mintha egy nagyon sajátságos ablakon át tekintenénk egy adott élethelyzetre. Ennek az ablaknak a kerete az egónk, ez adja nekünk a formát, melyen át (nagyon éles perspektívából) szemügyre vehetjük a probléma adott aspektusát.
Nem a kövérségről tudtam meg sokat, hanem az önazonosságról. Ki irányítja? A tömeg? A barátod? A szüleid? Vagy te? (...) Mert kövér vagy vékony, népszerű vagy lúzer, mindez csak attól függ, hogy a világ határoz meg téged, vagy te mondod meg, ki vagy!
Nem maguk a tapasztalatok azok, amiktől bölcsek leszünk, hanem a megtapasztalt eseményekre adott reakcióinktól leszünk bölcsek; és ezek segítenek egésszé válni, hozzák meg a bölcsességet és önazonosságot.
Facebook
Pinterest