Nevelés
A gyermek elméjét a szülő formálja. Minden pillantás, minden reakció, minden szánkon kicsúszó szó befolyásolja, mivé lesz a gyermekünk. Mielőtt bepánikolnánk, és már keresnénk is a Xanaxot, sosem késő megtanulni változtatni a viselkedésünkön, gondolkodásunkon és érzelmeinken, hogy a gyerekeinkből jobb eséllyel váljon rugalmas, kiegyensúlyozott és alapvetően jobb ember. A jó pap is holtig tanul.
Szülő és gyermeke egy egység, szimbiózisban élnek, reagálnak egymásra, egymáshoz tapadva járják a tangót, egyik sem szabadulhat a másiktól. Alapvetően ez a tánc határozza meg a gyermek személyiségét. Örököl ugyan géneket, de azok a mi hatásunkra, elsősorban az interakciók révén aktiválódnak vagy némulnak el, így alakulnak ki később a képességek és személyiségjegyek.
Ha a gyermekem hibáiról van szó, többé-kevésbé szigorú vagyok, elsősorban mindenesetre a tekintélyre hivatkozom. Ha viszont férjemet akarom nevelni, igyekszem minél alázatosabb, kedvesebb, szeretetreméltóbb lenni. A férfinak sohasem szabad még csak sejtenie sem, hogy nevelni akarják. Amint ezt észreveszi, azonnal neveletlenebb lesz.
Néha olyan, mintha mindnyájan magunkban hordoznánk az anyánkat. Kihámozza magát a bensőnkből, lassú, szívós munkával, rétegről rétegre haladva, aztán egyszer csak előbújik. Kukucs, ki van itt? Az anyád. Az vagy, ami én, a saját anyád vagy, akár tetszik, akár nem.
Az ember cselekedeteit meghatározó egyik leglényegesebb tényező az az értékrendszer, melyet fiatal korában alakít ki.
A rátukmált fegyelem soha nem ér föl a belső fegyelemmel, amelyet a nevelés megoldhat.
Egy lányt nem félteni kell és eldugni a világ szeme elől, hanem úgy kell nevelni, hogy éljen az elé kerülő lehetőségekkel.
A határok kijelölése és ezen keretek fenntartása a szülő feladata. A gyerek feladata pedig az, hogy ezeket megpróbálja átlépni, hogy kísérletezik az érzelmeivel és a lehetőségeivel, miközben érzi azt is, hogy a szülei tartják a kontrollt, és nem engedik ki a kezükből a gyeplőt.
A gyermekek érzelmi magatartása szüntelenül befolyásolja a gondviselőét, és fordítva, a skála egyik végén kölcsönösen örömtelibb, a másikon pedig csüggesztőbb mindennapokhoz vezetve.
A gyermekre a legmélyebb hatást az gyakorolja, hogyan viselkednek a szülei és életének más fontos szereplői. Mennyire kontrollálják magukat; hogyan kezelik a stresszt, a frusztrációt és az érzelmeket; milyen mércével mérik a saját teljesítményüket; mennyire viszonyulnak empatikusan és érzékenyen mások érzéseihez; milyenek az attitűdjeik, a céljaik és az értékeik; milyen fegyelmezési stratégiákat alkalmaznak; és mennyire vannak híján ők maguk a fegyelemnek. A szülők az élet szüntelen kihívásaira adott lehetséges reakciók roppant széles választékát mutatják be és tanítják meg a gyermekeknek.
Nem az új gondolatok megértése nehéz, hanem a régiektől való megszabadulás; mert ezek behálózzák agyunk minden zugát annak a nevelésnek következtében, amelyben legtöbbünk részesült
Facebook
Pinterest