Nem vagyok tökéletes
A tökéletlenség is lehet tökéletes, sőt, most már picit néha át is billen ebbe a mai influenszer világ, hogy már szándékosan toljuk a tökéletlent, mert akkor lesz tökéletes. Az az elvárás, hogy megmutatod a narancsbőrödet, a karikás szemedet, és kicsit azt érzem, hogy valaki már csak azért mutatja a karikás szemét, hogy "én is legyek már tökéletlen", de ebben is az a vágy van, hogy "engem szeressetek, mert amúgy nem vagyok ám tökéletes, én tökéletlen vagyok". Valahogy meg kell tudni találni ennek az őszinteségét.
Nem vagyok tökéletes. Ember vagyok. Szoktam tévedni. De igyekszem a lehető legtudatosabb lenni azokban a dolgokban, amikben fontos.
- Egyáltalán nem vagyok tökéletes, inkább fura és elcseszett. Igazság szerint főleg ez utóbbi.
- A tökéletesség erősen túlértékelt manapság és rém unalmas.
Mindenki tökéletesnek hisz minket.
Csak ne engedd, hogy átlássanak a függönyökön!
Nem szabad egy embertől mindent elvárni, összességében kell az embernek a körülötte élőktől megkapni azt, amire szüksége van. Én sem vagyok tökéletes, a másik ember részleges tökélye sem pótolhatja az én hiányosságaimat. Két ember sohasem lesz képes arra, hogy együtt tökéleteset alkosson. Mindezek azért fontosak, mert két ember harmonikus együttéléséhez feltétlenül szükségük van a minél teljesebb emberi környezetre, amely kiegészítheti a szoros lelki és testi kapcsolatukat.
Ezt még el kell mondanom, magamban nem tarthatom.
Figyelj, érdekes! Nem vagyok tökéletes.
Ki vagy te, hogy bíráld az életet, amit élek? Nem vagyok tökéletes. Nem is azért élek, hogy azzá váljak, de mielőtt mutogatni kezdenél, győződj meg róla, hogy a te kezeid tiszták!
Nem vagyok normális! Nem vagyok tökéletes! Nem akarok hibátlan lenni! Nem akarok mindenkinek, pláne bárkinek megfelelni!