Nagy szavak
Ahhoz, hogy egy ember és egy szó egymásra találjon, szükség van valamilyen alkalomra. Hogy mit értek ezen? Egy ember az élete során rengeteg szóval találkozik, és míg vannak szavak, amelyeket az első pillanatban megért, sok olyan is akad, amelyek bár végigkísérik az egész életét, nehezen fedik fel valódi jelentésüket.
A nacionalista felkelések olyanok, mint amikor az ember köveket szed fel a földről - előbújnak alóluk a férgek. Aztán nagy szavakat használnak, hogy leleplezzék a közönségességüket.
A legtöbb ember, aki szavakkal dolgozik, egy idő után már nem bízik meg bennük feltétel nélkül. Ezzel magam is így vagyok. Különösen az olyan nagy szavakkal, mint a Boldog, a Szerelem, az Őszinte és az Erős. Ezek nehezen megragadható, túlságosan is viszonylagos jelentésű szavak, ha az ember olyan durva, közönséges szavakkal veti össze őket, mint (...) a Piti és a Link. Ezeket azért vagyok képes fesztelenül használni, mert szikárak és egyértelműek. De a nagy szavak túl nyúlósak, ezért csak egy pap, vagy egy bolond képes hitelesen használni.
Az ember életét egyáltalán nem azok a dolgok irányítják, amelyeket olyan nagy szavakkal nevezzünk meg, mint szerelem (...), élet, halál, gyűlölet. Hanem egy csomó kicsinyes, lealacsonyító dolog. Olyasmik, amiket az embernek el kell viselnie, és amikre nem is gondol, míg csak be nem következnek.
Engem egyfolytában idegesít, hogy ma már mindenki fél a nagy szavaktól. Mindent devalválni próbálunk, és azt addig csináljuk, amíg a sok csökkentéstől magunk is csökkent értékűek leszünk. Igenis, várjon a nagy pillanatára, és ne szégyellje, hogy hisz benne.
Kinevetnek, mert nagy szavakat használok. De ha az embernek nagy gondolatai vannak, akkor nagy szavakkal kell kifejeznie őket, nem?
Valószínűleg mindnyájan félünk valamennyire a nagy szavaktól. Olyan rettenetesen sokszor hazudtak már általuk. Talán az érzéseinktől is félünk. Már nem bízunk bennük. (...) Mégis szükség van rájuk. Különben hogyan lehetne élni?