Múlt megszépítése
Miért sírják (...) vissza az emberek a régi időket, és miért gondolják úgy, hogy régen minden jobb volt? (...) Régen ezek az emberek mind fiatalabbak voltak, kevésbé vették észre a problémákat, és egyébként is jobban alkalmazkodtak hozzájuk a koruk miatt, és hát az idő is sok mindent megszépített.
A jelen bizonytalan és félelmetes, mert nem tudjuk, mit hoz a holnap. A múlt már nem félelmetes, mert tudjuk, hogy mi történt utána. Ezért a múlt mindig szebb, mint a jelen.
Akik lemaradnak, és csak a múltba merednek, azok elfelejtik, hogy abban a sokat dicsért múltban a gyerekek fele ötéves kora előtt belehalt valamilyen betegségbe.
Amikor az ember visszatekint az életére, emlékeinek nagy részét megszépíti az eltelt idő, s mondandójának mélységét erősen meghatározza, hogy hová jutott. A hegytetőről nézett út hirtelen megszépül, a fárasztó felkapaszkodást már egyáltalán nem érezzük akkora tehernek, mint útközben.
Az emlék, amit - ahogy mondják - az idő megszépít. De az idő nem minden emléket képes megszépíteni. Mert vannak olyan emlékek, amelyek már abban a pillanatban felülmúlhatatlanul szépek, amikor megszületnek.
A nosztalgia megszépít mindent, még azt is visszasírja az ember, amit akkor a háta közepére se kívánt.
A nosztalgia, mint mindig, kitörölte a rossz emlékeket, és megszépítette a jókat.
Facebook
Pinterest