Múlt lezárása
A múlt feldolgozásának lehetősége foglalkoztat. (...) Az a kérdés, hogy mi kell ahhoz, hogy a veszteségeinket, traumáinkat beépíthessük, és úgy éljünk velük együtt, mint amelyek már nem hatnak ránk, nem bántanak, nem fojtogatnak, de megismertük őket, tudunk a következményeikről, hatásaikról.
A veszteségeket, amelyek értek, érnek és érni fognak mindnyájunkat, meg kell gyászolnunk, közösségként, családként, egyénként. (...) Szükségünk van arra a vödör könnyre, amivel megsiratjuk azt a rengeteg mindent, ami elveszett. Elsősorban halottainkat. Aztán az élethez fűzött reményeinket, füstbe ment terveinket, álmainkat, azt az életet, amelyet elképzeltünk és felépítettünk, és amelynek a romjain állunk.
A gyász gyakran egy évig tart az emberéletben, ennyi volt hagyományosan a gyászidő is - állítólag ennyi idő alatt lehet egy vödör könnyet összesírni. Ma inkább a semmit sem jelentő elengedés szóval próbáljuk megúszni a fájdalom megélését -, de ezt a korszakot nem elengedni kell, mint egy romantikus papírhajót a vízen, hanem megsiratni.
Spirituális utazásunk azon a napon kezdődik, amikor elhatározzuk, hogy megbékélünk a múltunkkal.
Köss békét a múltaddal! Békélj meg azokkal a nehézségekkel, amiket átéltél! Csak így lehet nyugodt és békés életed.
Csak te szenvedsz azért, amiért magaddal cipeled a múltad. A saját érdekedben bocsáss meg mindenkinek.
Ha választ kapok a kérdésekre, amelyek nem hagynak nyugodni, akkor nagyobb eséllyel hagyhatom magam mögött a múltat. Ha választ találok, le tudom zárni, ami egyébként itt maradt, és fáj és feszít.
Engedd el végre a múltadat, és kezdj el élni! Égesd fel azokat a hidakat, amelyek mögötted vannak, hogy még csak véletlenül se fordulj vissza az úton! Mindig csak előre menj!
Az emberek nem valami kreatívak. Ha új identitást vesznek fel, általában hülyén csinálják, például megcserélik a keresztnevüket a vezetéknevükkel, vagy a leánykori nevükhöz térnek vissza, esetleg a kedvenc nagybácsijuk családnevét veszik fel. Vagy máshogy írják le ugyanazt a nevet, vagy csupán egyetlen számjegyet változtatnak meg a társadalombiztosítási számukban. Nem akarják teljesen hátrahagyni a múltjukat. Persze az okosabbak teljesen újjászületnek.
A múlt néha olyan, mint egy fekete lyuk. Ha túl közel mész hozzá, beszippant.
Tanuld meg a múltat végképp elengedni, letenni a terhét és szabaddá lenni! Szárnyalni, mint sólyom, kecsesen az égen, ki a múlt ágait elengedte régen.
Fontos dolog, hogy az ember a kapcsolatait le tudja zárni. (...) Ha valamit nem zársz le, azzal nem békélsz meg.
Gondolkozzunk a hibáinkon, de (...) ne rágódjunk feleslegesen a múlton.
Facebook
Pinterest