Műkereskedelem
A műtárgypiac olyan, mint az óriáskerék - egyszer fent, egyszer lent. Egyetlen igazán el nem hanyagolható különbséggel: az óriáskerék tökéletesen kimért és mindig ugyanúgy működő szabályaival szemben itt csak ritkán tudhatjuk, hogy mikor éppen mi és főleg miért van fent, és mi lent.
Az árveréseken sokszor "nem reális" árak is születnek (már persze ha lenne egyáltalán "reális" ár, és nem éppen a (...) csúcsvásárlások befolyásolnák az egyes művek, vagy művészek értékét).
Egy műalkotás értékét a kapitalista társadalomban csak akkor ismerik el, ha pénzzé konvertálhatósága szavatolható. Ezen a ponton kerülnek a képbe a galériások és műkereskedők. Ők változtatják pénzzé a művészetet. Ők befolyásolják a vágynak azt a mechanizmusát, amely a művészeti piacot mozgásban tartja.
Egy műalkotás értéke társadalmi konstrukció. A művészeti rendszerben úgynevezett kulturális tőkével rendelkező művészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. A piacon a pénzzel vagy úgynevezett gazdasági tőkével rendelkező művészeti szakértők tekinthetők mérvadónak. Minthogy a galériások és kritikusok, múzeumigazgatók és gyűjtők, aukcionátorok és művészettörténészek személyes kapcsolatai révén a két rendszer szorosan össze van fonódva egymással, és kölcsönösen hat egymásra, a szavazatok az idők során ideálisan egybehangolódnak.
A művészet az utóbbi évtizedekben igen gyakran iparrá vált, és a "művészi érték" fogalma egyre elválaszthatatlanabb lett a "kereskedelmi érték" fogalmától. És éppen az új (kortárs) művek tekintetében a marketing szerepe igen sokszor - az "eladhatóság" kritériuma alapján - olyan műveket állít középpontba, amelyeknek művészi értékük alapján nem biztos, hogy ott lenne a helyük.
Valamit pontosan látnunk kell, mint a műkereskedelem egyik legfontosabb jellemzőjét: azt ugyanis, hogy ez az egyetlen olyan piac a világon, ahol a konkurenciaharc nem lefelé, hanem felfelé nyomja az árakat.
Facebook
Pinterest