Mezőgazdaság
A mezőgazdaság volt az első eszköz, amellyel drámaian és kiszámíthatatlan kimenetellel átalakítottuk a környezetünket, de ma már nem csak ez van a kezünkben. A mezőgazdaságot sok tekintetben lepipálja az ipari fejlődés és az emberiség azon leküzdhetetlen vágya, hogy a fölösleges hulladékot a következmények mérlegelése nélkül kihajítsa a természetbe.
Az evolúció valutája nem az éhezés vagy a fájdalom, hanem a DNS-spirálok másolatai. Ahogy egy cég gazdasági sikerét a bankszámláján található dollárok számával mérjük, nem pedig alkalmazottai boldogságával, úgy egy faj evolúciós sikerének mértéke is a DNS-e másolatainak száma. Ha nem marad több DNS-másolat, a faj kihal, ugyanúgy, mint ahogy a cég csődbe megy, amelynek nincs több pénze. Ha a faj sok DNS-másolatot hoz létre, az siker, és a faj virágzik. Ebből a szempontból nézve 1000 másolat mindig jobb, mint 100. Ez a mezőgazdasági forradalom lényege: a képesség, hogy rosszabb körülmények között is több ember maradjon fenn.
Csak akkor használok a Föld másik féltekéjéről származó, nem idényjellegű alapanyagot, ha az legalább olyan jó, mint amit mi termesztünk itthon, szezonjában. Bizonyos alapanyagokat egyszerűen nem is lehet máshol termeszteni - lehet, hogy ritkábban és kisebb mennyiségben jutunk hozzá, de így sokkal jobban értékeljük, és kiemelt szerepet kaphatnak az aktuális étlapon.
Azt mondják, minden jó főszakács mögött ott áll a profi konyhai csapat (és ez nagyon is igaz), de megbízható, lelkes, a minőségre kényes beszállítók és termelők nélkül mindez kevés lenne.
Bekebelez a mezőgazdaság, mint a kisgömböc, lehet kapálózni, sopánkodni, de ennyi, felemészt az agrárium. Nincs ünnep, nincs hétvége, nincs szabad délután.
Az illegális munkásokról itt és Európa más vidékein senki sem beszél. Mindenki tudja, hogy itt vannak - nélkülük az iparosított európai mezőgazdaság nem tudna ezeken az árakon termelni -, de senki sem akarja őket észrevenni.
A világon mindenhol, nálunk is, egyre gyakrabban érik támadások a tudományos világot. (...) Sokszor azonban a tudomány gyakorlatától nagyon távol állók, jogászok, botcsinálta filozófusok, saját szakmájukat sohasem művelt fizikusok a tudományok illetékességét, a tudomány egészét vonják kétségbe. Teszik ezt egy olyan korban, amely kizárólag a tudományok aktív művelésének köszönheti korszerű mezőgazdaságát, erőműveit, közlekedését, kommunikációját, gyakorlatilag a közel hétmilliárdos emberiség elemi létfeltételeit.