Mennydörgés
Ugyan ki szereti a csendes esőt, mikor eget zengető, mennydörgésekkel teli villámfényes zivatarban is gyönyörködhet?
A zseni megrendülve hallgatja a mennydörgést, a dilettáns túl akarja kiabálni.
Az életben minden jó dolog váratlanul jön, fejbe vág, mint egy tégla (...), mint egy mennydörgés, mint egy villámcsapás.
A bölcs hangját sem hallod mindig, ahogy a vad vihar sem tombol örökké. A mennydörgést csönd követi, s a sötét nyomán mosolyog a szivárvány.
Szétáradt az égbolton a mennydörgés. Bátyó a félelem legkisebb jele nélkül nézett fel. (...)
- Á, ne is törődj vele. Csak Isten tologatja a bútorokat.