Menj el
Hagyj el, kis lepkém, drága szerelem,
igy fény maradsz vakult egemen:
egy kis fény, tavasz, kék lobogás,
édes tündérhegedűzokogás -
vesztett sugár, de végre égi jel,
hisz magam engedtelek el!
Menj el, de ne búcsúzz el, a búcsúzást gyűlölöm,
Velem leszel addig, amíg illatod a bőrömön,
Mást úgysem hagysz itt nálam, és mást te sem viszel el,
Csak egy mohó érintést szikrázó testeden.
Menj el, te átkozott, te rémes,
másutt keresd, amit a sors ád.
Ölelj, de menj sietve, s hagyd el
az emberek elátkozottját!
Facebook
Pinterest