Megjátszás
Ha nem vagy őszinte, akkor nem adsz esélyt a másik embernek, hogy megismerjen és véleményt alkosson rólad. Ha folyamatosan egy maszk van rajtad, akkor maximum arról kapsz visszajelzést, hogy ez a maszk jól áll-e neked vagy nem. De hogyha ezt a maszkot le tudod venni, akkor esetleg arról is visszajelzést tudsz kapni, hogy te, a te személyiséged, a te lelked, a te gondolkodásod valakinek tetszik, valakinek nem tetszik.
Kifelé mindenki nyitottnak mutatkozik, de ez csak színház, belül ott kuporog az introvertált nyomorult kis pszichéjük, építik maguk köré a falakat, miközben monomániásan csak magukról beszélnek. Mintha az valami különleges univerzum lenne. Kényszeresen igyekeznek felkelteni az érdeklődést maguk iránt, de úgy, hogy közben ne kelljen megnyílniuk mások előtt, ne váljanak védtelenné és kiszolgáltatottá.
Az emberek szeretik megjátszani magukat, és elhitetni másokkal azt, amihez valójában semmi közük.
Az emberek néhány érzelmet megjátszanak. Én úgy érzem, hogy mindet megjátszom, méghozzá kiválóan (...), és ez nyomja a vállamat. Gondolom...
Attól nem leszünk mások vagy többek, mert valami olyan dolgot teszünk, vagy aggatunk magunkra, amivel hamis látszatot keltünk.
Színlelni sem lehet a világ végezetéig. Akivel sokáig így viselkedünk, mintha szeretnők, azt idővel csakugyan szeretni kezdjük: a forma, minél üresebb, annál inkább szereti tartalommal kitölteni magamagát.
Én szinte mindent a magam kedvéért csinálok - hogy megértsek valamit, vagy azért, mert jólesik, szórakoztat. Ha az ember a közönségnek játszik, az szükségszerűen lerontja a "műsor" színvonalát.
Facebook
Pinterest