Megértés
Van úgy, hogy két ember egyetlen pillantással többet mond egymásnak, mint az olyanok, akik végigfecsegik az életüket.
A másik ember megismerése és megértése nélkül nincs igazi szeretet. Az érzés nem elég, a szimpátia sem elég. Meg kell ismerni a másikat, föl kell fedezni, mint egy távoli, idegen bolygót, s amikor már ismerős, meg kell érteni, hogy miért ilyen.
Az emberek megértésre vágynak leginkább. Hogy valaki értse őket, hogy ők maguk is érthessék magukat a rendszerben. Ez a megértés magyarázza aztán a teljes identitást, a létezés alapját. Megnyugvást hoz, elfogadást intellektuálisan, átölelést érzelmi szinten. A belső lény felébred a hosszú álomból, kijön a fényre, és hunyorogva, de lépkedni kezd a saját lábán.
Egy másik ember legszokatlanabb érzéseit és viselkedését is megérthetjük, ha törekszünk rá.
Amit megértesz, azon nem kell sajnálkozni, azt meg tudod változtatni. Csak azt kell sajnálni, ami érthetetlen.
Kíváncsiság minden iránt. A tanulásnak, a megértésnek és a fejlődésnek ez az egyetlen útja.
Az idő s a töprengés... lassan megváltoztatja a látást, és végül eljön a megértés is.
A tanulás olyan város, amelyikben az egyik tartópillér a memória, a másik a megértés.
A megértés legmagasabb formája, amit elérhetünk: a nevetés és az emberi együttérzés.