Magányos karácsony
Az egyedüllét nagyon rossz karácsonykor. Az ünnep érzése nekem: sok ember együtt.
Az uralkodó nézet szerint (...) nincs annál tragikusabb, mint egyedül tölteni a Szentestét - ha ez bárhol szóba kerül, jobban sajnálnak, mintha elárvereznék a lakásodat, autóbalesetben lebénulnál és megdöglene a kutyád is. Ez egy hülyeség, és semmiképp ne hidd el! A keresztény hagyomány szerint a karácsony valóban a család, a szeretet és az összetartás ünnepe, de még a keresztények sem állították azt soha, hogy lúzer vagy, ha egyedül töltesz egy estét.
A karácsony (...) nagyon képmutató ünneppé vált, és nehéz azoknak, akiknek nincs családja már, vagy nem számíthatnak senkire.
Az ember sosem tudja, mi is az a karácsony, amíg egy idegen országban el nem veszíti.
Karácsony táján - a magányos szobák még magányosabbak (...), de az emlékek élőbbek és kedvesebbek, olyanok, mint az elmúlt idők és elmúlt barátok halk, puha ölelése.
Ezüstpapiros cukrok a kezemben, karácsonyeste van, úgy sírhatnék, és úgy kéne nevetnem: de csúf s de szép, hogy áltatom magam, s de szomorú, hogy mégse sikerül: álmos üresség bélel s fog körül.
Menj el, karácson, menj innen sietve, Hiszen családok ünnepnapja vagy te, S én magam, egyes-egyedűl vagyok.
Már hosszabbak az árnyak, kell mosoly, biztató. Ki egyedül ünnepel, annak vigasz legyen a szó.
Nem magányos emberek ünnepe a karácsony. Az egyetlen ünnep, amikor együtt kell lennie minden családnak.