Lányomnak
Látod, kislányom, ez a legjobb a világon! A tűz, az otthoni tűz, s körülötte kedveseink. Ez mindennél több!
Pénzem nincs, nem imádkozom,
mondják, nem voltam sose jó,
sírni nem tudok, csak a szó,
a szó enyém s a messzi hála -
ezt a hálát adom neked,
kislányom, titkos kedvesem,
s messziről súgom csendesen:
köszönöm, hogy szerettelek.
Feledkezz meg magadról, ha képes vagy rá (...). Felejtsd el, ki vagy - ameddig csak kibírod. De egy szép napon, lányom, utolér az igazság. Én tudom.
Amíg fiatal az ember, lányom, magában álló dolognak lát mindent, akármi történik. Tudom én ezt, emlékszem. Neked gyereked lesz, lányom, s ezt te magában látod, mindentől külön. Fájni fog a szülés, de az a fájás is valami magányos, különálló dolog lesz, s ez a sátor is magányosan áll a világban. (...) Elkövetkezik a változás ideje, s amikor ez az idő eljön, akkor a halál csak egy darabja minden halálnak, a terhesség csak egy darabja minden terhességnek, s a terhesség és a halál két darabja ugyanannak a dolognak. Akkor aztán a dolgok nem magányosak többé.
Édes lányom, azok a dolgok, amelyek személyesen velünk esnek meg, mindig különlegesek.
A házassághoz nem elegendő csak a szerelem. Az csak alap, amire már érdemes építkezni, de sok minden más is kell az építkezéshez. Ne hidd el, hogy a szerelem mindenható és mindenek felett álló. Nem, kislányom. Az év nem csupa piros betűs napból áll.
- Istenem, de mi van, ha nem kellek neki?
- Akkor vonítani fogsz a fájdalomtól. Aztán összeszeded az életed darabjait, és mész tovább. Az én lányom erős.
Facebook
Pinterest