Lájkvadászat
Miben mérjük manapság saját magunk értékét? Abban, hogy hány lájkot kap egy bejegyzés, hány ismerőst halmozunk fel, vagy hány retweetet zsebelünk be? Ismerjük egyáltalán a saját gondolatainkat, mielőtt közzétesszük őket az interneten, és hagyjuk, hogy mások eldöntsék, mennyit érnek?
Ha az identitásodat pusztán a barátokra, a népszerűségedre vagy a facebookos lájkok számára alapozod, megtörténhet, hogy feladod a saját nézeteidet, elveidet, vagy aszerint alakítod őket, hogy megfelelj a barátaidnak. Pedig akár hiszed, akár nem, eljön a nap, amikor nem a barátok lesznek a legfontosabbak az életedben.
Azoknak, akik egyfolytában gyűjtik a lájkokat - ahogy ők szokták mondani, "lájkvadászoknak"- szükségük van a visszacsatolásra másoktól, hogy kellőképpen humorosak, szépek, kreatívak, ügyesek... amikor például egy befolyásolható, megfelelni vágyó ember kiposztol valamit, majd egy olyan valakitől kap lájkot, akitől soha korábban, azt kezdi hinni, hogy tetszik a másiknak, és sikongat egy hétig. (...) Azt hiszi, hogy menő, király, kúl. És nem látja azt, hogy egy egész rendszer vizsgálja a fogyasztói szokásait, hogy továbbra is megállás nélkül fogyasszon.
Ha nem vagy politikus vagy prominens személy, és a pénzedet nem reklámokból keresed, akkor ne foglalkozz a hírneveddel. Hagyd a fenébe a lájkolást. Ne guglizd meg magadat, és ne kuncsorogj az elismerésért. Ahelyett, hogy ezekkel foglalkoznál, fordítsd idődet valami hasznosra, csinálj olyan dolgokat, amelyek után bátran tükörbe tudsz nézni.
Amit megosztunk, fertőző lehet, ezért legyünk nagyon óvatosak, hogy mit terjesztünk. Ne az legyen a célunk, hogy lájkokat és megosztásokat szerezzünk, mert ha így teszünk, akkor csak a közvélekedést fogjuk terjeszteni, anélkül, hogy bármit is vitatnánk. Azt fogjuk megosztani, ami jól hangzik, függetlenül attól, hogy igaz-e.
Facebook
Pinterest