Kövérség
A túlsúly (...), mint az köztudott, embernél-állatnál fiatalos, pajkos jellemhez vezet.
Kövér vagyok. Így nézek ki. Ez van. Ezen a bolygón élek - másikon nem is lehet, nincs légkör, vagyis van, csak nincs benne oxigén -, fogadjon el mindenki! Ide pottyantam, így nézek ki. Hagyjuk már azt, hogy mindenki magas, hagyjuk már azt, hogy mindenki vékony! Ezek csak a külsőségek.
Mindent meg lehet szokni, még az emberi erőt meghaladó terhet is; a kövér ember is megszokja, hogy húsz-harminc kilós súlyfölösleget cipeljen állandóan.
Megszólnak, ha túl vékony vagy, és megszólnak, ha túl kövér. Lehetetlen mindenkinek megfelelni, és azt javaslom, ne is próbálj!
Minden nőnek, aki kövérnek tartja magát, mert nem nullás a mérete, üzenem, hogy csodálatosak és a társadalom torz.
Jó lenne egy olyan világban élni, amelyben mindenki egyformán kövér, persze nem elhízott, csak boldog.
Bele lehet ám nyugodni a kövérségbe. Talán ez az egyik nagy mételye. Főleg, ha van melletted valaki, aki elfogad. Vagy legalábbis látszólag elfogad, igazából soha nem tudhatod meg, ha jól csinálja.
A kövérséggel (...) ugyanúgy vagyunk, mint a dohányzással, hogy egész egyszerűen nem mérjük fel azokat a károkat, amiket okozni képes. Rajta a dobozon, hogy "meghalsz, genya!" Elfordítod, kiveszed, és már gyújtod is meg.
Mind a soványság, mind a kövérség, egy adott embernél, mondjuk nőnél, feltételezi azt, hogy: nincs meg benne az egyensúly.
A feleségem olyan kövér, hogy amikor a strandon napozik, az emberek megpróbálják visszatuszkolni a vízbe.
Facebook
Pinterest