Konyhaművészet
A főzésben (...) van valami varázslat: a hozzávalók megválasztásában, a keverésben, a reszelésben, az olvasztásban, a töltésben, az ízesítésben, a régi könyvekből merített receptekben, a hagyományos háztartási eszközökben. Itt van például a mozsár, amelyben anyám háziasabb célokra törte meg a tömjént, és fűszereinek, aromáinak bonyolult árnyalatait földhözragadtabb, érzékibb varázslatnak rendelte alá. Engem részben az egész műveletsor mulandósága bűvöl el; mennyi szeretetteljes előkészület, mennyi művészi tudás és tapasztalat szorul egy pillanatokig tartó élvezetbe, amelyet a maga teljességében mindig csak a kevesek méltányolnak.
A másság elfogadásának és tiszteletének rögös útján az első lépés olykor a hányinger leküzdése.
Egy profi szakácsnak megvannak a "mozdulatai", ami annyit jelent, hogy nagyon kimérten, tökélyre vitt technikával és gyorsan mozog, mindezt valami Nizsinszkij-féle bájjal.
Szakácsokat munka közben nézni: lenyűgöző látvány. Rendkívüli gyorsasággal végzett együttműködésük leginkább jól begyakorolt balettre vagy valami modern koreográfiára emlékeztet.
A legtöbb ember nem is érti, hogy a profi konyhaművészet nem csupán a receptekről szól, nem az étel újszerű feltálalásáról, és nem is az alkotóelemek, az ízek és textúrák lehető legkreatívabb összehangolásáról - ezeket a dolgokat jóval azelőtt elrendezik, hogy a vendég leült volna vacsorázni. A szakácsművészet az ételek elkészítését jelenti, és sokkal inkább az állandóságról szól, az azonos mozdulatok agyatlan ismétléséről, a feladatok nap mint nap azonos módon történő elvégzéséről. A legutolsó dolog, amire egy séfnek szüksége van, egy olyan szakács, aki tele van ötletekkel, és folyton újítani akar, akinek saját ötletei vannak arra, hogyan szúrja el a séf receptjeit vagy az étel látványát. A séfek általában vak, majdhogynem fanatikus engedelmességet, kemény gerincet várnak el a hadszíntéren, valamint egy automata következetességét a kivitelezésben.
Amikor azt hallom, hogy "művész", akkor olyan valaki jut eszembe, aki nem érzi fontosnak, hogy időben érkezzen a munkába. A művészek erőfeszítései gyakran abban merülnek ki, hogy meggyőzzék magukat zsenialitásukról, és fontosabb az egójuk, mint a vendég.
Jókat enni többnyire rizikós dolog. Előfordulhat, hogy egy osztrigát eszel, és felfordul a gyomrod. Akkor ez most azt jelenti, hogy soha többet rá se nézz? Semmiképpen. Minél egzotikusabb az étel, minél kalandvágyóbb az, aki eszi, annál nagyobb az esélye, hogy később rosszul lesz tőle.
Facebook
Pinterest