Kártya
Nincsen azon megütközni való, ha valaki kártyához folyamodik, de csupán akkor nincsen, ha önmaga és a halál között nem lát már egyebet az utolsó tallérjánál.
Aki csak egyetlen lépést is tett a zöldposztós asztal felé, éppen oly kevéssé ura többé a kalapjának, mint önmagának, mert az után az egyetlen lépés után, bot és köpenyeg, no meg a pénzestárca és tetejébe az egész ember a kártyáé már.
Magyar kártya. Menny és pokol, játék és üdvösség - és dráma, nagy csöndek, jelentős dünnyögések, kötéltánc a szerencsén.
Aki kártyázik, az a felejtés teljes mámorát élvezi, s külön világegyetemben él, melynek síkjait kártyalapok rakják ki.
Az élet olyan, mint egy pókerjátszma. Vagy én osztok, vagy nekem osztanak. Tehetség és szerencse kell hozzá. Az ember tartja a tétet, emel és blöfföl. Mindig lehet tanulni a partnerektől. Előfordul, hogy egyetlen párral nyerünk, de az is, hogy fullal vesztünk. Bármi történjék is, addig jó, amíg mozgásban van a pakli.
Kártyára tenni azt jelenti, hogy az ember aláveti magát a véletlennek.
A valóság egy kártyapakli, végtelen számú kártyalap. A mi háromdimenziós világegyetemünk csak egyetlen kiosztott lap Isten kezéből.
Játék az élet, rosszul megkevert kártyákkal, gondokkal. Bajjal teli szerencsejáték, hol a vak esély uralkodik.
Rengeteg kártyalap... de ugyanannak a paklinak a részei. Ahhoz, hogy megértsük az üzenetüket, mindegyikre szükségünk van, mindegyik egyformán fontos. Ilyen a lélek is. Az emberek mind összefüggnek egymással, akárcsak a kártyapakli lapjai.
Azokkal a kártyákkal kell játszanod, amit leosztottak neked, mint mindenki másnak ebben a rohadt világban.
Vagy bejön, vagy nem: egy kártyaasztal az élet, A sors osztja a lapokat, mi meg rakjuk a tétet.
- Milyen okos kutyád van! - mondta egy ember, amikor meglátta a barátját a kutyájával kártyázni. - Nem is olyan okos, mint amilyennek látszik - hangzott a válasz. - Ha jó lapja van, azonnal csóválni kezdi a farkát.