Karácsonyi készülődés
Hatalmas a készülődés... az utcákat hetekig díszítik, az árusok standjait sorban helyükre állítják, szervezik a programokat, színpadot építenek. A boltokban egyre nagyobb a nyüzsgés, a sorban állás, a türelmetlenség. Mert mindenki készülődik. A nagy napra. Az ünnepre. Amitől minden évben valami nagy érzést vár az emberiség, és vagy megkapja, vagy nem. Én megkaptam. Nem hosszú készülődés után, nem csak egy napra. Egy pillanatban, minden pillanatomra. Az érzést. Az igazi érzést. Téged.
A karácsony első számú szabálya: a karácsonyból sosem elég. Még a takarítószobát is fel kell díszíteni; van egy külön télapóm, amit oda szoktam helyezni, hogy akkor se feledkezzen meg az ember a karácsonyról, amikor kinyitja az ajtót, hogy elővegyen valami unalmas dolgot, például a partvist. Szerintem így kell, hogy legyen. A karácsony ugyanis olyan csodálatos időszak, hogy egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk róla.
Az ünnepi készülődés akkor a legjobb, ha olyan dolgokkal van tele, amiket szeretsz csinálni - ez elsőre önzésnek tűnhet, de nem az: a családod többi tagjának teszel jót azzal, ha nem egy idegbajosan kapkodó és rohangáló anyát vagy apát kapnak egy makulátlanul tiszta lakásban, friss bejglivel, hanem egy békés, nyugodt szülőt bolti bejglivel, pormacskákkal.
A készülődésnek talán sokkal nagyobb hangsúlya van, mint az ünnepnek. (...) A karácsony az úgy egészben, az egész november közepétől december végéig tartó időszak, és nem feltétlenül csak a szentestére korlátozódik. (...) Az kívánom mindenkinek, hogy a készülődést, a várakozást is már próbálja meg megélni a maga meghittségével!
Karácsonyra szerintem lelkileg is föl kell készülni, nem lehet beesni a karácsonyfa alá.
Telepakoltuk a karácsonyt rengeteg olyan szokással, előkészülettel - a kötelező ajándékozás, bevásárlás, sütés-főzés, porszívózás -, amik megnehezítik azt, hogy lélekben el tudjunk csendesedni karácsonyra. Ha eleve rohanással, elintéznivalókkal, információkkal, étellel-itallal túltelítve érkezünk a karácsonyba, akkor nagyon nehéz valami extrát még befogadni.
Az ünnepi díszletek, külsőségek felvonultatása lehet eszköz az előkészületek idején, de nem jó, ha céllá válik. Ugyanis vannak, akik ennyivel beérik, számukra ez jelenti az ünnepet. Meg akarják spórolni azt az utat, amit az ünnepvárás jelent, úgy érzik, a gyertyagyújtással, a különböző programokon való részvétellel, az ajándékok beszerzésével teljesítették az ünnepi elvárásokat. Nem gondolnak a belső előkészületekre, ezért, ahogy lehet akciós ajándékot és fenyőfát is kapni, szeretnének "akciósan" jutni az ünnephez is. De leértékelt karácsony nincs, a belső ünnepváráson nem lehet spórolni, mert akkor nem érezzük meg a karácsony lényegét.
Hetek óta erre készülünk, hogy "na majd karácsonykor pihenünk/alszunk/boldogok leszünk/lelassulunk stb." Ezek a "na majd"-ok azonban ritkán működnek. Ha előtte négy hetet végigrohantunk és stresszeltünk, nem fog hirtelen menni a mesterséges nyugalom, megállás. Egy maratonfutás után sem ülsz le kipihenten és boldogan fellélegezve.
A karácsony nem attól lesz tökéletes, hogy nincs porcica a szekrények mögött, tízféle sütit sütsz és halomban áll a fa alatt az ajándék. Nem lesz jobb az ünnep attól, ha beleszakadsz a házimunkába, hogy aztán az ünnepek alatt holtfáradt legyél! Sem attól, ha mártírként sütsz-főzöl-takarítasz-vásárolsz hetekig. A készülődés lehet az ünnep része. Lehet együtt készülődni és nem attól lesz tökéletes, hogy minden tökéletes, hanem attól, hogy együtt vagyunk.
Facebook
Pinterest