Karácsonyi ajándék
A Jézuska nem hoz semmit. Neki sem volt semmije. Csak egy szál köntöse, arra is kockát vetettek a katonák a halála után. A Jézuska csak békét tud hozni, és csendet a szívben, és szeretetet, ami a világ legnémább, legnyugodtabb, legszótlanabb állapota. Láthatatlan.
Akinek nem a szeretet, az érzésbeli összetartozás szavára ajándékozunk, azt ejtsük ki nyugodtan a listánkból, mert különben sem az ajándékozó, sem a megajándékozott nem érzi a konvencionális gesztus mögött a szeretet melegítő erejét.
A karácsonynak nincsen semmi köze a fogyasztáshoz, sokkal inkább van köze a szeretethez, amellyel egyetlen kereskedő portékája sem veheti föl a versenyt; ilyen ajándék a plázákban nem kapható, értéke pénzben nem kifejezhető.
Aki ajándékokkal és ünnepi felhajtással akarja jóvátenni az év közben elmulasztott lehetőségeket, az csak kompenzál és nem lesz boldog karácsonykor.
Ne arról szóljon a karácsony, hogy a fa alatt mi van, hanem a fa körül mi van, és a fa körül kik vannak, és azok a fa körül hogy viselkednek egymással. Én azt hiszem, hogy ez sokkal többet visz magával a következő évre, mint mondjuk egy szép sál vagy egy sapka vagy egy kabát, amit ajándékként odaadunk. A jó szó, a simogatás, az ölelés sokkal értékesebb bármilyen ajándéknál.
Az nem ajándékozás, hogy én szeretnék valamit, és akkor azt megveszem a másiknak, miközben felsóhajtok, hogy "De jó volna egy ilyen nekem is!". Ne ajándékozáskor éljük ki a saját szükségleteinket! A helyes ajándékvásárlás titka, hogy megtudom, kifürkészem, hogy a másik minek örülne. Ezt nem lehet úgy, hogy karácsonykor lerohanok egy plázába, az egy nagyon durva dolog.
Jézus Krisztus karácsonykor nem egy csomó mennyei kütyüvel jött közénk, hozhatott volna Józsefnek láncfűrészt, Máriának habverőt, ehelyett ő maga volt az ajándék.
Egy szép csillagos égbolt alkalmasint többet érhet, mint az elmaradt kültéri díszvilágítás, egy az erdőben közösen kötött fenyőágcsokor könnyen pótolhat egy karácsonyfát, és egy őszinte hálaszó vagy egy vers időnként szebb lehet némely ajándéknál is.
A legszűkebb, egyenesági rokonságot és legközelebbi barátokat kivéve minimális az esély arra, hogy a karácsonykor ezzal-azzal megdobott embertársainkat bármi értelmessel lepjük meg, vagy legalább örömet szerezzünk a csomaggal. A legtöbb, amit elérhetünk, hogy láthatóan drágább ajándékot veszünk, mint amit kapunk, és akkor a szeretet ünnepének nagy harcikártya-játékából győztesen térhetünk haza.
Mielőtt elkap a karácsonyi őrület és kényszert érzel, hogy erődön felül, hitelből vásároljál ajándékokat, üljél le egy pillanatra és próbálj meg rájönni, mit is kaptál karácsonyra 5 évvel ezelőtt. Megvan még az az ajándék? Emlékszel rá egyáltalán, mi is volt az? Na, az, aki 5 éves személyi kölcsönt vett fel, hogy meglephessen téged vele, mind a mai napig fizeti a törlesztőket.
Azt kérded, mit szeretnék idén, Én pedig próbálok világosan fogalmazni: Csak egy esély kell, hogy egyszer talán Szebb napokra ébredünk. Nekem nincs szükségem masnis dobozokra, Márkás szeretetre, sem pedig üres dolgokra, Csak egy esély kell, hogy egyszer talán Szebb napokra ébredünk.
A legfontosabb az, hogy az ember együtt legyen a szeretteivel, és kellemesen töltsék az időt, nem pedig, hogy sok hiábavalóságot kapjon, amik csak terhelik a környezetet, és két nap múlva úgyis elfeledve hevernek majd a szoba sarkában.
Az a nap az igazi karácsony, a nagy ajándékozás, a szeretet napja, amikor magadhoz ölelheted a Kedvest.
Facebook
Pinterest