Jó író
Nagyon fontos, hogy az írónak legyen egy bombabiztos, beépített szardetektora.
Egy jó író nem csak könnyed történetekkel vagy unalomig ismert csavarokkal szédíti olvasóit. Egy jó író egy teljes világot tár elénk, annak minden ízével és illatával együtt.
Az író, ha valóban író, önmagából kiindulva és legtöbbször önmagáról ír, és ha a szavai jelentenek valamit, az csupán azért lehetséges, mert hű önmagához, a saját hangjához és ritmusához. A tartalom, a téma az írás mellékterméke, nem pedig a lényege.
Minden jó író a múlt elemeiből építi fel történeteit, ahogy a termesznek is korhadt fára van szüksége az élethez. A tökéletes eredetiség mítosza nemcsak téves, ostoba is.
Egy igazi író nem lehet - úgy általában - sem keresztény, sem konzervatív, mint ahogy "női" író sincs, csak jelző nélküli író van. A jó írónak nem kell jelző.
A jó írónak önmagától elvonatkoztatva is meg kell tudnia figyelni dolgokat, vagy ahogy Henry James megfogalmazta, ki kell fejleszteni magában "a látottakból az eddig nem látottakra való következtetés képességét".
Az a baj, hogy a rossz írók tele vannak önbizalommal, míg a jó írók tele vannak kétségekkel.
A jó írót nem azon lehet lemérni, hogy mit tesz közzé, hanem inkább azon, hogy mit tép össze.
A klasszikusok jellemzője, hogy ezerszer olvassa őket az ember, és mindig talál bennük valami újat.
Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól.
A jó írók attól jó írók, hogy érdekes a személyiségük. Lehet, hogy részegesek, drogoznak vagy kibírhatatlanok, de egy mindegyikre igaz: különleges személyiségük van. Másként hogyan tudnának ennyire érzékenyek lenni a világra?
Facebook
Pinterest