Irracionális félelem
A mélyen gyökeredző félelem (...) onnan nő ki, ahol a józan ész nem létezik.
A félelem gyengít bennünket, eltereli a figyelmünket, fáraszt és gyakorta irracionális.
Az érzelmek se nem racionálisak, se nem irracionálisak: vannak, és nehéz őket elnyomni.
Rettegés: váratlanul tör ránk és felemészt minket a pusztítás irracionális érzésével.
A haláltól való félelem rémiszti meg az embereket akkor, amikor megszakad minden kapcsolatuk az ember alkotta világgal. Génjeink megszokták a racionális világ nyújtotta biztonságot, ahol minden a saját védelmünket szolgálja, és ha megszűnik ez a védelem, akkor hirtelen úgy tűnik, életünknek bármely pillanatban véget vethet valamilyen ismeretlen veszély. Irracionális dolog, de ez a félelem az, ami átveszi az uralmat fölöttünk, és az emberi közösség karjaiba sodor, ahol védve érezhetjük magunkat - bárhol a világon, ahová elér a kéz. Cserébe elveszítjük ösztöneinket, melyek segítenének e világ határain túlra merészkedni.
Nap mint nap félünk felszállni a repülőgépre, hiába biztonságosabb, mint az autó, ami a reptérre visz. A félelem nem racionális, éppen ezért félünk az irracionális dolgoktól.
A félelem legyűrheti a racionalitást. (...) Irracionális félelembe hajszolhat, mikor nincs is mitől tartanunk. A kérdés, hogy felül tudjuk-e vezérelni az elemi ösztöneinket? El tudjuk-e érni, hogy ne félelemből reagáljunk?
Facebook
Pinterest