Az Instagram arról szól, hogy csak a szépet mutassuk, ezért van tele szép tájakkal, szép emberekkel. Megnézem, rácsodálkozok, továbbgörgetek. Mert tudom, hogy ez nem a valóság, hiszen előtte készült négyszáz kép, ami nem sikerült rendesen - ezért sem kell a kelleténél többet belegondolni ezekbe a dolgokba.
Az elmúlt évtizedben, különösen mióta a közösségi média megjelent és elkezdte uralni az életünket, a befelé fordulás és az elcsendesedés szinte hiánycikké vált az életünkben. Nem tudunk már csöndben maradni. Nem tudunk egy kicsit magunkba nézni, hogy "ki vagyok én?, honnan jöttem?, milyen álmaim voltak?, azok az álmok most hol vannak?, hol tartok ahhoz képest?, kihez hasonlítom magam?". Nagyon sok embernek szorongást és frusztrációt jelentett az, hogy látta a másikat a közösségi médián, és elkezdte hozzá hasonlítani a saját megélését. Amit én elveszni láttam az elmúlt időben, az a belső iránytű, mert az iránytű kikerült, a közösségi média szolgáltatta, és annak mentén próbáltuk meg a saját életünket igazgatni, miközben - tetszik, nem tetszik - az iránytű csak belül tud lenni, és most ehhez kell visszatalálni, ehhez a belső maghoz, ami ott van mindannyiunkban, csak hát keveset ápolgattuk, keveset törődtünk vele, mert inkább azzal voltunk elfoglalva, hogy az Instagramon ki mit csinál.
Az Instagram-generáció tagjai nemcsak önmaguk PR-menedzserei, hanem a jövőbeni emlékeik építészei is.
Az Instagramra és Facebookra posztolt fotóim nem a mindennapjaimat, hanem a különleges perceket mutatják be. A mindennapjaim azzal telnek, hogy magamra öntöm a kávét, próbálok magamhoz térni, és a kulcsomat keresem.
Felszabadító érzés, ha kizárólag önmagadnak készítesz és posztolsz képeket. Ahelyett hogy azon az imidzsen dolgoznál, milyennek akarod láttatni magad, inkább a jövőbeni énedet tartsd szem előtt, aki szívesen emlékszik maid vissza. Ha pár év vagy évtized múlva vissza akarsz majd tekinteni, vajon mit látnál szívesen?
Ha végignézünk az Instagramon, mindenki félrefordítja a fejét, mindenki kacsaszájat csinál magának... hogy ezek honnan a francból jönnek?! Ebben a hatalmas nagy masszában, ebben az értelmetlen, fene tudja honnan indult és hova vezető szokásban dagonyázik mindenki.
Számunkra a Facebook, a YouTube és az Instagram jelenti a valóságot, nem pedig egy olasz szabadúszó újságírónő beszámolója, aki képes lenne az életét adni az igazságért.
Facebook
Pinterest