Idegösszeomlás
Az egyre közeledő idegösszeroppanás egyik tünete az, hogy azt hisszük, hogy saját munkánk rettentően fontos.
A világ nem szörnyű, és az emberek sem azok. Jók akarnak lenni. Valami rosszá teszi őket, valami letöri őket, amitől bekattannak. Mindig vannak jelek, tünetek, mielőtt valaki idegösszeomlást kap.
Egy idegösszeomlásból felgyógyulni olyan, mint amikor eltörünk egy vázát, aztán összeragasztjuk. Abban a vázában már soha többé nem bízhatunk meg. Nem rakhatunk bele virágot, mert annak víz kell, az pedig föloldhatja a ragasztót.
Ismételgetem a szót: idegösszeomlás. Kimondva olyan emelkedett, irodalmi. Pedig amit érzek, az egyszerűen csak zavarodottság, káosz és kudarc.
Amikor a számítógépek meghibásodnak, használóik mini-idegösszeomlást kapnak - és az "olyan, mintha elveszítettem volna az eszemet" panaszukban meglepően sok igazság van.
Facebook
Pinterest