Horgászat
Minden horgász hatalmas harcsákat fog, többnyire akkor, amikor azt senki sem látja.
A türelmetlen horgász sosem fog igazán nagy halat, mert kirántja a horgot, amikor az úszó az első kis rángásra épphogy bukdácsolni kezd. Nincsenek ahhoz idegei, hogy megvárja, amíg az igazán nagy hal ráharap a horogra. A nagy hal azért lesz nagy, mert okosabb és óvatosabb, mint a többi, melyeket már süldőként kifogtak.
Már a vízről észre lehetett venni, hogy adni fog-e halat, vagy sem. Igazi horgászok megérzik az ilyesmit. Már messziről látni, ahogy közeledünk a vízhez, hogy hazudik-e az a víz, vagy igazat mond. Sokszor hazudik a víz, de a tapasztalt, nagy pecásokat nem tudja átverni.
Mikor (...) elkezdtem horgászni, mindig irdatlan nagy horgot használtam. Meg voltam győződve arról, hogy semmiképp sem fogok semmit, de úgy véltem, hogy sokkal izgalmasabb egy nagy halat nem kifogni, mint egy kicsit. Azóta csökkentettem horgom méreteit, és most már meg-megakasztok egy halat.
A horgászat állandó emlékeztető az élet demokráciájára, az alázatra, az emberi gyarlóságra. A természet erői sohasem különböztetik meg az embereket.
Sok ember horgászik egész életén keresztül anélkül, hogy tudná: nem is a halat keresi.
Ha horgászol, sose tartsd meg a kis halakat! Te úgysem eszed meg őket, a nagy halak viszont igen.
A horgászás csak az amúgy is nyugodt emberre hat nyugtatólag. Az izgága természetűt halálra idegesíti az is, ha van kapás, az is, ha nincs - és különben sem szereti a halat, mert nincs türelme kiszálkázni.
A munka azoknak való, akik nem tudnak horgászni.
Ha halat akarsz fogni, meg kell értened, hogyan gondolkodnak; ha te hal lennél, mikor harapnál rá a csalira. Aztán oda dobd a horgot, ahol leginkább sejted a halat!
Facebook
Pinterest