Homokóra
A középkorban talán azért voltak alázatosabbak az emberek, mert homokórájuk volt, és szüntelen látniuk kellett a lepergő homokszemeket. A mi óránk mutatója már körbejár, és egy kicsit becsap bennünket.
Sose tudom, mikor van az a pillanat, amikor eldöntök valamit. A gondolataim homokszemek egy homokórában. Peregnek, peregnek, és amikor az utolsó szem is letelepszik a domb tetejére, egyszer csak kész a döntés.
Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.
Nézd, az üvegben e kis szürke por
hogyan pereg.
Hinnéd, hogy ember volt valamikor
és szeretett?
Facebook
Pinterest