Hírnév
A hírnévvel kapsz jó és rossz dolgokat is, meg kell tanulnod ezeket kezelni, és valahogy egyensúlyba hozni őket.
Amikor kezdesz híressé válni, egyszerre egy csomó ember vesz körül, akik mind azt hajtogatják, milyen nagyszerű vagy. Hirtelen mindenki a barátod akar lenni, miközben nem is ismered őket. Ha azonban az igazi barátaidat nem akarod elveszíteni, akkor tenned kell érte.
A hírnév egy nagyon kövér néni, aki nem hál együtt az emberrel, de amikor az ember felébred, mindig ott áll az ágya előtt, és nézi.
Az átlagembert, aki a mindennapok életét éli, a hírnév valami hipnotikus erővel vonzza. Egyesek inkább pokolra jutnának, mint hogy a névtelenségben létezzenek. De akadnak kevésbé szerencsések is, akik hírhedtségre kárhoztattak, és rossz hírük súlyosabb ítélet, mint bármelyik börtönbüntetés.
A hírnéven és dicsőségen túl nincs semmi! E kettő a lélek két legszentebb, legemelkedettebb vágya, mivel bennük rejlik a halhatatlanságra irányuló törekvés, az összes lényegéből adódó korlát transzcendenciája; az a szenvedély, mely magukat a halhatatlan isteneket is mozgatja!
A szilárd hírnév valaha rendkívül hasznos volt: és mindenütt, ahol a társadalmon ma a csordaösztön uralkodik, még most is hasznos, sőt a legcélszerűbb, ha mindenki változatlannak mutatja jellemét és foglalatosságát - még akkor is, ha távolról sem ez az igazság.
Ne kívánd azt, amit általában hírnévnek, dicsőségnek neveznek: mert a híres emberek kirakatban tarkállanak, mint egy halom sütemény s a kíváncsiság légy-felhőként lepi és mocskolja őket; a hírnév nem dicsőség, hanem nyomorúság és megaláztatás.
A hírnév olyan, mint a futóhomokból emelt domb. A szél egy ideig növeli, egyre jobban kiemelkedik a pusztából, és amikor már túl nagyra nőtt, akkor belekap a vihar és szétszórja. Volt, nincs, nem marad utána semmi.
A hírnév nem jelent semmit önmagában, nem teszi tökéletessé az életed. Olyan ez, mint a délibáb: minél közelebb érsz hozzá, annál tisztábban látod, hogy nincs ott semmi, csak az agyad űzött veled tréfát.
Ha jó hírneved a múltban valamilyen okból kifolyólag csorbát szenvedett, ne ess kétségbe! A jó hírnév visszaszerezhető. Mint ahogyan az öreg puska csöve is újra meg újra kifényesíthető.
Az a műalkotás, amely kizárólag a hírnévre törekszik, soha nem tesz híressé. A hírnév egy másfajta tevékenység mellékterméke. Nem azért mész be egy étterembe, hogy utána szarj egy jót.
A jövő kiradíroz mindent - nincs a hírnévnek vagy a zseninek olyan foka, amely lehetővé teszi, hogy meghaladjuk a feledést. A végtelen jövő lehetetlenné teszi ezt a fajta fontosságot.
A hírnév elmúlik, azután isten veled, nincs több hírnév. Elmúlik. Mindig is tudtam, hogy csapodár, így hát jó, hogy ezt is megtapasztalhattam legalább, de nem ebben élek.
Nem azt mondom, hogy a hírnév betegség, de olyan abnormális pszichológiai állapotot képes kiváltani, amely nem sokban tér el a mániától vagy az amnéziától.
Napjainkban a névtelenség rosszabb, mint szegénynek lenni. A hírnév a legfontosabb dolog a kultúránkban, és egy dolgot megtanultam: ezt nem adják ingyen.
Facebook
Pinterest