Hétköznapi emberek
Megpróbálok megbékélni a hétköznapi életemmel. De az is lehet, hogy egyszer majd rájövök, mennyire kivételes dolog a hétköznapiság. Megpróbálom. Elgondolkodom rajta, pontosan mi kellene ahhoz, hogy jobban hasonlítsak egy elégedett emberhez.
A hétköznapi ember és a harcos között az a különbség, hogy a harcos mindenben kihívást lát, míg a hétköznapi ember mindent áldásnak vagy átoknak tekint.
A harcos önbizalma nem azonos a hétköznapi ember önbizalmával. A hétköznapi ember az őt szemlélők tekintetében keresi a bizonyosságot, és ezt önbizalomnak nevezi. A harcos a saját mércéje szerint törekszik a feddhetetlenségre, és ezt alázatnak hívja. A hétköznapi ember az embertársaiba kapaszkodik, amíg a harcos önmagára támaszkodik. Ábrándokat kergetsz. A hétköznapi ember önbizalma után koslatsz, holott egy harcos alázatára kellene törekedned. Nem csekély a kettő közötti különbség. Az önbizalom szüli a bizonyosságot; az alázat a cselekvés és az érzések feddhetetlenségét.
A harcos nem panaszkodik és semmit nem sajnál. Az élete végtelen kihívás, márpedig a kihívás nyilvánvalóan nem lehet sem jó, sem rossz. A kihívás egyszerűen az, ami: kihívás. Az alapvető különbség a hétköznapi ember és a harcos között az, hogy a harcos mindent kihívásnak tekint, míg a hétköznapi ember áldásnak vagy átoknak.
Kivétel nélkül valamennyiünkben megvan az a nagyszerű tulajdonság, amely képes megváltoztatni a világot. Egy minden szempontból hétköznapi ember (...) lelkiismeretét követve szó szerint egyetlen cselekedetével megváltoztathatja a történelem menetét.
Facebook
Pinterest