Házimunka
Elképesztő, mennyit kell egy nőnek vasalnia. Hiába találnak fel korszerű vasalókat, a technika nem tudja követni a mennyiség növekedését, ami abból adódik, hogy egyre tisztábbnak kell lenni, a legminimálisabb testszagra is reagál a környezet, s megbélyegzik az embert, hogy ápolatlan. Ha szükséges, akár naponta kétszer is inget kell váltani, s ez generálja a mosást, a mosás pedig a vasalást.
A házimunka (...) nem szorgalmi feladat, amiért piros pontot osztogatnak. Nem áldozat, nem érdem, de nem is lehetőség, pláne nem öröm, hanem kötelesség. És mi férfiasabb, mint hiszti nélkül eleget tenni a kötelességünknek...?
A házimunka csak annak kibírhatatlan, aki nem dolgozott még színházban. Ott az ember heteket csuklózik az eredmény legkisebb jele nélkül.
Amikor házimunkát végzünk, egy vissza-visszatérő, szinte halálunkig tartó folyamatot tartunk fenn. Olyan ez, mint a légzés. Nem lehet abbahagyni, mindig újra kell kezdeni.
Hogy a mosogatás kellemetlen volna, ez a gondolat csak akkor ötlik fel bennem, ha éppen nem mosogatok. Ha a mosogató előtt állok felgyűrt ruhaujjal és kezemmel a meleg vízben, akkor ez már nem is olyan rossz. Kiélvezem az időt minden egyes edénnyel, minden erőmmel rá, a vízre meg a kézmozdulataimra összpontosítok. Tudom, ha elkapkodom, csak hogy egy csésze teát ihassak végre, a munka terhessé válik, az idő pedig kárba vész. Ez azért nem jó, mert az élet minden egyes perce csoda.
- Egyes emberekből a hó nagyon sajátos érzéseket vált ki. Egyesek szeretik: tiszta és érintetlen, mint egy tiszta lap, vagy egy újrakezdés. Másoknak ijesztő: hideg, csendes és elszigetel. Te mire gondolsz, mikor a havat nézed?
- Hogy nekem kell ellapátolnom.
Facebook
Pinterest