Hazafiasság
A tett első, a szó második; s éppen úgy: az ember, a hazafi elöl áll, s csak azután jő az író.
Hazafiság, kötelességtudás és önlegyőzés, e három az, ami a háborúnak az igazak fegyvere.
Hazafinak lenni (...), annyit jelent, mint teljes komolysággal betölteni hivatásodat, ott, ahol vagy.
A hazafiak riszálják magukat, énekelnek, szavalnak, esküdöznek. De csak egyfajta igazi hazafiság van: ha valaki ott, ahol éppen van, teljes hűséggel és feltétlen erőkifejtéssel helytáll a munkájában. Ennek visszaható ereje van a hazára. Minden más csak vásári mutogatás és tányérozás.
A hazafiság szerintem nem valami pátoszos elragadtatás, hanem hétköznapi valóság. A hazádat is szeretheted úgy, ahogy a családodat, a kedvenc focicsapatodat vagy a kedvenc könyvedet. Ha tisztességes dolgokat teszel le az asztalra, hozzájárulsz valamihez, amit úgy hívunk, haza.
A hazafiság nem több, mint hűség egy birtokhoz, egy földhöz, amit nyolcszáz alkalommal hódított meg nyolcszázféle rendszer nyolcszázféle kultúrával, mégis mindig ez a legjobb.
A hazafiság nem érzés, hanem hit: szilárd, szinte prózai hit saját nemzetünk múlt- és jelenbeli felsőbbrendűségében.
A hazafiak mindig arról beszélnek, hogy meghalnának a hazájukért, és sosem arról, hogy ölnének is érte.
Nem szeretem azt a szót, hogy hazafi, inkább megpróbálok becsületes polgárember lenni.
A hazafiság a hited, hogy ez az ország különb mindegyiknél, mert te ide születtél.
Facebook
Pinterest