Hangulat
Amit hangulatnak nevezünk, mindig egy új élmény és egy régi élmény titkos akkordja.
Hajlamosak vagyunk arra, hogy a viselkedésünkben megmutatkozó különbségeket a velünk született személyiségvonásoknak tulajdonítsuk. Úgy tűnik, hogy bizonyos emberek természetükből fakadóan boldogok, gondtalanok és ellenállók a nehézségekkel szemben. Valójában ezek a személyiségvonások tanulhatók és fejleszthetők, méghozzá viszonylag gyorsan. Sőt ahelyett, hogy folyamatosan a körülményeink áldozatának éreznénk magunkat, megtanulhatjuk, hogyan változtassuk meg a környezetünket úgy, hogy egészen más életérzést tapasztaljunk meg.
Úgy adjuk át egymásnak a hangulatunkat és érzelmi állapotunkat, mint egy vírust. Ne is álmodjunk róla, hogy titkolni tudjuk a közérzetünket. Azt ugyan valószínűleg senki sem tudja, mire gondolunk pontosan, de a lelkiállapotunkat mindenki teljesen világosan fel tudja mérni. (...) Úgy működünk, mint egy mentális wifi: továbbadjuk, amit érzünk annak, akivel találkozunk, aki továbbadja annak, akivel ő találkozik, a hullámok pedig elérik a barátokat, a munkatársakat, a szomszédokat, az egész közösséget, várost, országot... bolygót.
Valahányszor szembesülök vele, mindig újra és újra elképeszt, milyen erővel képesek az intenzív negatív érzelmek kiszorítani a józan gondolkodást. A létrejövő átmeneti elmezavar nem csak a pillanatnyi érzékelést torzítja el, de a jövővel kapcsolatos elvárásainkat és önértékelésünket is.
Hülye szó ez a boldogság. Megfoghatatlan kifejezés. Mert vannak másodpercek, percek, sőt órák, talán napok is, amikor az ember úgy érzi, valóban elégedett. Hogy van értelme mindannak, amit csinál, hogy van kedve élni, másnap felkelni, terveket szőni, álmokat kergetni. Aztán jön egy esős, borongós szerda, egy behavazott, szürke csütörtök, és máris szertefoszlik minden. Minden vágy.
Nem tarthatsz kézben mindent, ami veled történik, de az a te döntésed, hogy nem hagyod, hogy lehúzzanak.
Facebook
Pinterest