Hagyományok
A hagyomány kétségkívül alapokat ad, de azért is van, hogy továbbfejlődjön, átalakuljon. Szerintem az a hagyomány, amit nem lehet beilleszteni az életünkbe, nem működőképes.
A több évtizede tartó tradíciók azért vannak, hogy azokat változtatás nélkül továbbvigyük.
Teljesen észszerű dolog a múlt tapasztalataiból meríteni, azzal próbálkozni, ami már egyszer működött. Valóban ostobaság lenne, ha nem fogadnánk el az előttünk járók tanácsait. De az is, ha megrögzötten ragaszkodnánk hozzájuk.
Minden korban konfliktus van a tradíciók és a modernitás között. Optimális esetben a modernitás hívői kíváncsiak a hagyományokra, mert az a kultúrájuk, a gyökerük, a hagyományt mélyen képviselők pedig megértik azt, hogy a világ halad, és a fiatalok másfelé mennek.
Egy-egy hagyomány általában olyan bölcs gyakorlat, amely az idő próbáját kiállva fennmaradt. Ne feledd azonban, hogy a napjainkban konzervatívnak titulált elvek a maguk korában szintén megosztóak, újszerűek és előremutatóak voltak. Ez az, amiért mindig nyitottnak kell maradnunk az innovatív gondolatokra.
Mindannyian bíbelődünk a vallási, családi vagy akár közösségi hagyományainkkal, mert azt gondoljuk, hogy azok tartanak bennünket életben. De a világ változik. Bizonyos hagyományok megszűnnek, kikopnak és jönnek helyettük újak.
Ne kövessük vakon a hagyományokat - abból nem tanulunk! Inkább próbáljuk meg megérteni őket!
A hagyomány alap, de ha a hagyomány nem nyitott a valóságra, akkor az egy halott kultúra lesz. Az új, ami megtagadja a múltat, az is gyökértelen, halott kultúra lesz.
Mégis csak több azért a nyelvnél a nemzet. Szokások, hagyományok, közösen megnyert vagy elvesztett csaták, közös emlékezet és közös célok. Minden nemzet fiai ugyanúgy születnek, de másképpen köszöntik az újszülöttet, ugyanúgy szeretnek, de másképpen házasodnak, mind meg is halnak, de más szertartással temetkeznek. Ezek a szokások nagyon erősek. Ha valakitől elveszik őket, mi marad neki? Semmi!
Az egyén képes úgy dönteni, hogy nem követi a közösség szokásait, megtagadja a kultúráját, és kialakítja a maga külön bejáratú világát. De ez az ember vagy nagyon magányos lesz, vagy prófétává válik. Esetleg a falu bolondjává. Egyik sem könnyű szakma.
Gyakran az igazi tudás elbújik, mint egy búvópatak, és generációk adják át egymásnak anélkül, hogy tudnák, igazából mit jelent. Aztán egyszer csak előbukkan a föld alól és előhozza rejtett kincseit, néha teljesen váratlan helyen.
A tudást úgy is át lehet adni, hogy nem teljesen érti az átadó - ez a hagyomány ereje.
Hagyomány az, ami él a múltból, kapcsolódik a jelenhez és folyamatosan bővül a jelen múlttá válása által.
Facebook
Pinterest