Graffiti
A festés nem az az állapot, amit utólag pontosan föl tudna idézni az ember.
Vonatot festeni pont olyan, mint rövid távon futni. Ha csak pillanatokra kihagysz, vesztesen távozol.
A lázadás mindig gyönyörű: én is így kerültem bele az egészbe. A suliban mindig arról ábrándoztam, hogy híres graffitiművész leszek, úgyhogy neki is álltam graffitiket rajzolgatni a füzetembe. Ha szorgosan írogatod a házikat, miközben a füzet hátuljáról graffitivázlatok masíroznak elő, előbb-utóbb a kettő találkozik valahol középen. Ebből pedig az lesz, hogy graffitik fognak feltűnni a törijegyzetek mellett. Ami aztán teljesen megváltoztatja a történelmet.
A városi falakon vagy a budikban megjelenő graffitik gyakran sokkal jobban kifejezik egy nép gondolatait, mint sok elmélyült cikk a jelentős napilapokban.
Minden egyes graffiti azt jelképezi, hogy senki sem mondhatja meg, mit csinálj, a magad erejéből boldogulsz, és úgy változtatod meg a várost, ahogyan neked tetszik.
Bizonyos esetekben a falfirka hatalmas felszabadító erővel bír. Sokszor ez ad reményt és célt azoknak a fiataloknak - főleg srácoknak -, akik nem lelték a helyüket, amíg rá nem találtak az utcai graffitiben rejlő izgalomra és technikai kihívásra.
A színházba járás értelmetlennek tűnik a televíziózás fényében, a fényképészet majdnem megölte a festészetet, de a graffiti dicsősége érintetlen maradt a civilizációs fejlődés során.
A városatyák nem értik a graffitit, mert azt gondolják, semmi olyannak nincs létjogosultsága, amely nem hoz bevételt - így tehát a véleményük semmisnek nyilvánítható.