Genetika
A genetikai vizsgálat morális próbatétel is egyben. Amikor valaki úgy dönt, hogy felméri a "jövő kockázatait", fel kell tennie magának azt a kérdést is, hogy milyen jövőt hajlandó kockáztatni.
A mutánsok elengedhetetlenül szükségesek saját énünk fenntartásához. Genomunk törékeny egyensúlyt teremt ellentétes erők között, ellenkező felépítésű szálakat párosít, elvegyíti a múltat a jövővel, összecsendíti az emlékeket a vágyakkal. Ez a legemberibb dolog, amellyel rendelkezünk. Szolgálatunkba állítása fajunk tudásának és nagyságának végső próbája lehet.
Ha valami genetikailag nem stimmel, azt a természet kiiktatja, még ha ez a folyamat sok-sok évtizeden át húzódik is.
A nagynéném egész biztosan a rokonom. A nagynénémnek az unokatestvére - az már nagyon kétséges, rokonom-e. De ugyanígy: a tudomány és a technika közötti határ is el van mosódva egy kissé.
Van egy mondás a testépítőknél: túl jó a genetikája ahhoz, hogy bajnok legyen. Sok olyan bajnokot láttam, akik éppen azért lettek nagyok, mert genetikailag csak közepesek voltak, de tudták, fanatikusan kell dolgozniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek.
Ha nem érti meg a genetika működését, egy modern ember nem értheti a modern világot.
Egy genetikai gépezet képtelen kiválasztani a megfelelő virágot egy randevúra, motiválni viszont képes e tettre való törekvésre.
Az egyedek nem stabilak, hamar elenyésznek. (...) Ám a gének földtörténeti időkben honolnak, a gének örökkévalók. A gének, mint a gyémántok, örökkévalók, de nem pontosan úgy, mint a gyémántok. Az egyedi gyémántkristály maga marad fenn, az atomok változatlan mintájaként. A DNS-molekulák nem ilyen értelemben tartósak. Bármely anyagi értelemben vett DNS-molekula élete meglehetősen rövid - talán néhány hónap, de semmi esetre sem több, mint egy emberöltő. A másolataiban viszont elméletileg évek százmillióin át élhet egy DNS-molekula.
Minden mai élőlény élő kövület, aki magában hordozza az emberiség születésének és fejlődésének jegyzőkönyvét.
Az embert nem csak a felszínen sokszor meg sem jelenő öröksége formálja, hanem az is, hogy milyen anyagból készült.
Úgy tűnik, mindenki készséggel elfogadja, hogy az ember fejlődését érintő "környezeti" hatások módosíthatók. Ha egy gyereknek rossz a matematikatanára, magától értetődik, hogy lemaradása bepótolható, feltéve hogy a következő évben különlegesen jó oktatásban részesül. Ám ha a jelek arra utalnak, hogy a gyermek matematikai hiányosságai genetikai eredetűek lehetnek, kétségbeesés lesz úrrá a szülőkön: ha a hiba a génekben van, akkor minden "előre meg van írva", nincs mit tenni, nem is érdemes vesződni a gyermek matematikai képzésével. Ez azonban égbekiáltó butaság! A genetikai és környezeti okok elvileg nem különböznek egymástól; mindkét hatás lehet olyan, hogy nehéz, de olyan is, hogy könnyű visszafordítani. Bizonyos hatásokat általában nehéz visszafordítani, de ha megtaláljuk a módját, a dolog könnyűvé válik. A lényeg mindenesetre a következő: semmiféle általánosítható okunk nincs arra, hogy a genetikai hatásokat nehezebben leküzdhetőknek higgyük, mint a környezetieket.
Az emberi lélek is tele van az evolúcióban gyökerező érzelmekkel. Magatartásunkat tovább színezi a környezet, amelyben élünk, de a "hardware-t", az alapvető tulajdonságokat javarészt a sajátos genetikai jellemzők határozzák meg.
Azért leszünk egyre öregebbek, mert a halál időpontja nem szerepel a DNS programjában.
Facebook
Pinterest