Fogantatás
A sejtek egyesülnek, megkettőződnek, burjánzanak; tömegük növekedni kezd, a szövetek kifeszülnek, a nedvek áramlásának ritmusa megváltozik - hol felgyorsul, hol lelassul: egy testben, leküzdhetetlenül, megtelepszik egy másik. És senki sincs ott, ebben az egyszerre kettős és különös térben, hogy jelzést adjon róla.
Nem hozhatunk törvényeket vallási alapon, amikor a vallás mindenkinek mást jelent. Marad tehát a tudomány. A reprodukcióról szóló tudományos tények bizony tények. A fogantatás, az fogantatás. Maga dönthet arról, hogy az Istennel való kapcsolatának tükrében ez mit jelent az ön számára... de a törvény az alapvető emberi jogokat képviseli a reprodukció kérdésében is, azaz nem szabadna, hogy többféle értelmezése lehessen.
Nincs az a gyerek... se felnőtt, aki ne irtózna saját fogantatása gondolatától. Attól a nagy semmitől, mielőtt a hím ivarsejt és a petesejt egymásra talál, pedig ez még megközelítően sem olyan rémisztő, mint az az űr, ami a halálunk után következik be.
Fogantatásunkkal szüleink genetikai üzeneteit egyesítjük, vállalva, hogy azokat épségben továbbadjuk majd. Cserébe az anyaméh tápláló melegét és a családi fészek oltalmát kapjuk.