Filozófia kritikája
A filozófia története nagy mértékben annak a története, hogy okos emberek nagyon csábító hibákba esnek, és ha nem ismered a történelmet, arra vagy kárhoztatva, hogy ugyanazokat a buta hibákat ismételd meg újra és újra.
Hát nem olyan a filozófia, mintha csak mézzel írták volna? Csodálatosan fest, ha az ember csak rápillant, de ha még egyszer szemügyre veszi, akkor máris elillant az egész. És nem marad más, csak a maszat.
A filozófiáról csak ennyit mondok: láttam, hogy évszázadokon át a legkitűnőbb elmék foglalkoztak vele, s mégsem található benne csak egy dolog is, melyről ne vitatkoznának, mely tehát kétséges ne volna.
- Annyiszor bebizonyítottad, hogy a lélek halhatatlan!
- Az hát! Elméletben. Tudod, így áll a dolog a filozófiával: mihelyt kilépsz az iskolából, mindjárt nem működik.
Néhány évszázad óta a filozófia inkább arra törekszik elszántan, hogy semmibe vegye a hétköznapi tapasztalatot, mint arra, hogy ésszel hassa át.
A filozófia annyi, mint megérteni, hogy soha nem érthetünk meg mást, csak azt, hogy képtelenek vagyunk megérteni, miért nem értünk semmit.
A filozófia nagyon meg szokott nyugtatni, attól alszom el a leghamarább. Talán mert tudatom az unalom elől az álomba menekül.
A filozófia játszva diadalmaskodik a múlt és a jövő bajain, a jelen bajai viszont játszva diadalmaskodnak a filozófián.
Nem szeretem a filozófiát és az ezotériát. Kellemetlen függőség mindkettő.
A filozófusok az ókor óta álmodoznak arról, hogy az etikát (a viselkedést irányító alapelveket) a semmiből, kizárólag vitathatatlan alapelvek és logikai műveletek segítségével vezessék le. Sajnos évezredek alatt is csak egyetlen dologban jutottak egyetértésre: hogy általános egyetértés semmiben sincs.
Facebook
Pinterest