Filmkészítés
Nem azért készítünk filmeket, hogy még több pénzt szerezzünk. Azért szerzünk pénzt, hogy még több filmet készíthessünk.
A filmesek feladata az, hogy valamiféle látleletet adjanak arról a korról, amiben élünk.
Minden fodrásznak, vagy talán még inkább, minden filmrendezőnek arra kellene törekednie, hogy megtalálják valakinek az igazi arcát.
Én akkor születek meg újra és újra, ha átlépem a filmgyár küszöbét. S ha leforgattam a filmet, szinte megszűnök létezni.
A nagy regényeket nem lehet megfilmesíteni. A film persze kezdhet valamit a tartalommal, de ez minden, amire képes. Rossz könyvekből talán csinálhatunk jó filmeket, de tanácsosabb, ha a nagy művektől távol tartjuk magunkat.
Az élet az esetek többségében nem alkalmas arra, hogy egy az egyben filmre vigyék. Bizonyos pontokon muszáj belenyúlni. Élesíteni kell a drámát, és mélyíteni az érzelmi részt.
Hollywood olyan, mint a McDonald's: sztárséfekkel olcsó hamburgereket készíttetnek.
A filmgyártás pontosan olyan, mint bármely más üzleti tranzakció - összeállítunk egy üzleti tervet, legyártjuk a terméket vagy megszervezzük a szolgáltatást, becsomagoljuk, és a megfelelő reklámkampányt követően eladjuk.
A filmkészítés csapatmunka, mozaikok aprólékos összerakása, és csak a végeredmény számít.
Minden rendezőben működik egy belső iránytű, amely segíti a tájékozódást a filmkészítés során. Munka közben folyamatosan figyelnem kell rá, máskülönben veszélybe sodrom a forgatást.
Az igazi filmkészítés maga a vágás, ugyanis a vágóasztalon dől el, hogy mi az a filmben, ami középszerű, és mi az, ami már igazi művészet.
A szereplőválogatás a filmgyártás kilencven százaléka. Olyan, mint az alkímia, ki kell totózni, hogy a szereplők minél jobban összeilljenek. A rendezőnek bűvészkednie kell. Filmet bárki tud csinálni. A lényeg az előkészületekben van.