Fényképek
Minek a fotóknak lenni, azonkívül, hogy emlékeztessenek arra, ami már nincs?
A fényképek olyanok, mint egy emlékeket őrző trezor kulcsa. Ha a kulcsot elhagyjuk, attól félek, az emlékek is elúsznának örökre.
Az Instagramra és Facebookra posztolt fotóim nem a mindennapjaimat, hanem a különleges perceket mutatják be. A mindennapjaim azzal telnek, hogy magamra öntöm a kávét, próbálok magamhoz térni, és a kulcsomat keresem.
Felszabadító érzés, ha kizárólag önmagadnak készítesz és posztolsz képeket. Ahelyett hogy azon az imidzsen dolgoznál, milyennek akarod láttatni magad, inkább a jövőbeni énedet tartsd szem előtt, aki szívesen emlékszik maid vissza. Ha pár év vagy évtized múlva vissza akarsz majd tekinteni, vajon mit látnál szívesen?
Fotográfus leszek. Még az is lehet, hogy az ilyesmi ilyen egyszerű. Hogy igenis létezik egyetlen pillanat, amikor az örökkévalóság ígérete belepetézik az emberbe. A puszta vágy mindenkiben megvan, de ígéretet kevesen kapnak.