Év vége
Minden év végén próbálok egy kicsit mérlegelni: hiszek abban, hogy ez a lecsillapodás nem csak a kevesebb munkáról szól, hanem arról is, hogy visszatekintek arra, mi történt az évben, levonni a tanulságokat, elengedni, feltölteni a lelket.
Ismét leboronga egy évi idő,
Gyors napjaival soha vissza se jő.
Gyors napja, miként fejedelmi madár,
Csattogva odább kél és tova jár.
Vígan! az ó év haldokol,
Nevessünk mint örökösi, -
Pedig bizony semmit se hágy
Annak, ki végpercét lesi.
Hajrá fiúk! ez a pohár
Az évért, mely kiszenvede;
Emléke fönn lesz holnap is...
Egy kis mámor futó köde.
Esztendő borul esztendőre,
Az új az ót eltemeti.
Ki búsul ezen? Csak a dőre,
A bölcs mindezt csak neveti.
Egyetlen év sem végződik simán: az utolsó hetek mindig tartogattak valami meglepetést - jót vagy rosszat -, mintha minden esemény, aminek az év folyamán be kellett volna következnie, de valahogy nem sikerült időre, csőstül szakadt volna rá az ünnepek előtti napokban.
Facebook
Pinterest