Építő kritika
A dicsérő kritika legyezi a hiúságom, melengeti a szívemet. A negatív véleménynek - ha nem buta, rosszindulatú akadékoskodás, akkor -, legyen az akár nehezen feldolgozható, örülök. Mert az már nem is kritika, hanem jó tanács.
A jó kritika, még akkor is, ha kegyetlen, szakmai érvek alapján bírál. Ezért az alapállása az: én elfogadom azt, akit kritizálok. Ha ez nincs meg, akkor az nem kritika, hanem egy vélemény.
Ha eredményesen akarunk valakit megcáfolni, bebizonyítva, hogy téved, előbb vizsgáljuk meg, melyik oldaláról szemléli a dolgot, mert arról az oldalról tekintve rendszerint igaza is van.
Jó néven veszem, ha mások vitatják az elgondolásaimat: így tudom tökéletesíteni őket.
A negatív vélemények között is különbséget kell (...) tenni, hisz van, aki öncélúan bántani akar, de olyan is van, aki kulturáltan leírja, hogy mi nem tetszik neki abban, amit csinálok. Utóbbiból akár még tanulni is lehet.
A kritika olyan, mint az eső; elég finomnak kell lennie, hogy táplálja az ember növekedését anélkül, hogy megsemmisítené a gyökereit.
Akár pozitív, akár negatív kritikát kapok, egyikkel se igazán tudok mit kezdeni, ha nincsenek észérvek, nincs felépítve a dolog. Ezekből tanulni nem igazán lehet, az egész abszolút megfoghatatlan marad.
A kritika értelmes és fontos visszajelzés, amely előrevihet bennünket. De csak akkor, ha úgy adják elő, hogy be tudjuk fogadni, és meg tudjuk emészteni. Az építő kritika mindig a teljesítményre vagy az eredményre irányul.
Facebook
Pinterest