Empátia
Senkinek nem árt pár bukkanó az élet rögös útján, hogy csiszolódjon a személyisége, és kialakuljon benne a mások iránti empátia.
Emberi sorsok nem csak ott vannak, ahol születtünk: egy író mindenkivel kell, hogy tudjon azonosulni.
Az igazi nagysághoz hatalmas képzelőerőre van szükség, hogy beleéljük magunkat mások helyzetébe, és sajátunkként tudjuk megélni fájdalmukat és örömüket.
Az empátia nem azonos a szimpátiával: részvét, együttérzés helyett inkább beleérző képességet takar.
Ha nem engeded meg magadnak, hogy érzéseid legyenek, több hely jut annak, hogy másokét érezd. Ez az egyik hátránya annak, ha csendesen éldegél az ember a saját kis világában.