Emésztés
Az ember csupán cső. Egyik végén berak magába dolgokat, melyek a másik végén megemésztve kijönnek.
Az ember (...) ételeket semmisít meg, és szart termel, egész életében szinte zavartalanul működik, s nincs benne semmilyen értelem, már ha az "értelem" szón valamilyen végső célt értünk. Az értelem maga a processzus: minél több ételt elpusztítani, minél hamarabb feldolgozni, és kipréselni a maradékot, minden, ami megmaradt a gőzölgő disznósültekből, lédús párolt gombákból, foszlós lepényekből - most romlott és tisztátalan.
A hasunkban pontosan erről van szó: felnagyítjuk magunkat, és minden idegent olyan apróra kicsinyítünk, hogy fel tudjuk venni őket, és ezzel a részünkké váljanak.
A főzés megspórolja számunkra a "lebontási energia" első adagját, amit máskülönben a gyomornak kellene bevetnie, és ezzel emésztésbizniszünk kiszervezett részlegévé válik.
A fáradtság, meglehet, zavarja az agyunkat a munkában, a vékonybelünk viszont nagyszerűnek találja. Ő ugyanis akkor tud leghatékonyabban dolgozni, ha kellemesen ellazulunk. Ekkor áll ugyanis a rendelkezésére a legtöbb energia, és a vér nincs tele stresszhormonokkal. A nyugodtan olvasgató ember emésztési ügyekben sikeresebb, mint a feszült topmenedzser.
A böfögés vagy a szellentés talán undorítónak hat, de az ezeket kísérő mozgás olyan finom, mint egy balett-táncosnőé.
Facebook
Pinterest