Ellenzék
Csak azok a politikai projektek nevezhetők igaznak, amelyekről bebizonyosodhat, hogy hamisak. A szereplőknek feltételezniük kell, hogy bebizonyosodhat: hibáztak. És létezhetnek állítások - például ellenzéki pártok és mozgalmak részéről -, amelyek azt üzenik, hogy a projekt egész egyszerűen rossz. Ez az ellenzék kötelessége, mindenekelőtt az ellenzéki sajtóé. Ha nincs senki, se intézmény, se mozgalom, se sajtó, amely kimondaná, hogy az, ami folyik, az rossz, és más projektek ennél jobbak, vagy igazán jók lennének, akkor nem beszélhetünk modern politikáról, modern államról és semmiképpen nem beszélhetünk demokráciáról.
Minél átláthatatlanabb a társadalom, annál jobban kedvez a korrupció és a hatalommal való visszaélés leplezésének, és annál nehezebben szerveződhet meg az ellenzék.
Az ellenzék a nemzet katasztrófájából is hajlandó fegyvert kovácsolni magának, hogy uralomra jusson.
Az ellenzékben álló pártok tagjainak tehetsége és tudása, míg ellenzékben vannak, nagyrészt nem hasznosul, de mivel nincs más mozgásterük, kénytelenek folyamatosan támadni a kormányt, azaz negatívan hozzáállni a dolgokhoz.