Egyetem
Ha több egyetemünk nincsen, nem lehet egy jó egyetemünk sem. Vannak szavak, amiket csak többesszámban lehet használni, a grammatikában úgy hívják, hogy "pluralia tantum". Ilyen pluralia tantumok vannak a gyakorlati életben is. Az olló is csak úgy vág, ha két pengéje van, a kocsi is csak úgy jár, ha négy kereke van: azonkép vannak társadalmi intézmények is, amelyek csak az összeműködésben élhetnek, de félpengével nem vághatnak és egyetlen kerékkel nem járhatnak. Ilyen társadalmi plurale tantum az egyetem is.
Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek.
Az egyetem olyan, mint a katonai kiképzés: az első egy-két évben nem látsz ki belőle, annyira sok, annyira beterít. De kell ez a sok: mint amikor beleugrasz valamibe, és abban nyakig elmerülsz. Ez a sok egy darabig teher, fullaszt, de aztán átlendül valami minőségibe.
A jó iskolába kerülés nem egyenlő a lottónyereménnyel. A sikeres felvételijével arra nyer jogot az ember, hogy a következő négy évben kidolgozza a belét.
Ha egy előadó eredeti gondolatokat közöl, és a mondanivalója gondolkodásra ösztönöz, akkor érdemes röviden leírni azt, ami segíti a későbbi újragondolást.
A jó előadó hangosan gondolkozik a hallgatósága előtt, kinyúl a gondolatokért és boszorkányos ügyességgel varázsolja elő őket a levegőből (...). A jó előadó elmélkedik, tűnődik, a jobb megértés érdekében újrafogalmaz, kételkedik, kérdez, megváltoztatja a beszédritmusát, szüneteket tart a gondolkodáshoz - ő az a szerepmodell, aki megmutatja, hogyan kell megvizsgálni a témát, és hogyan kell felkelteni iránta az érdeklődést.
A jegyzetek elméletben arra valók, hogy többször is átolvassuk őket, ám én nem olvastam el egyiket sem, és gyanúm szerint a társaim sem. Egy előadásnak nem az a célja, hogy információt adjon át - arra ott vannak a könyvek, a könyvtárak és ma már az internet is -, hanem inspirálónak, gondolatébresztőnek kell lennie.