Dohányzás
A dohányzás a középszerű emberek időtöltése, az unatkozó tunyáké, akik életük egyharmadát átalusszák.
Mára a dohányzás és az elhízás teljesen proli dologgá vált. A szivarozás megengedett, bár csakis drága példányt végy a szádba, lehetőleg a hanyagul felizzított bankkártyádról gyújtsd meg. Az elhízás nem ott kezdődik, amikor szomorúan látod, hogy csípőben szűk a hinta. Nem, te menten dagadtszámba mész, ha például nőies formák ütköznek ki rajtad, gömbölyű a vállad, nem bök a farod, izmos a vádlid. Már nem csak osztályeltérés, hanem súlykülönbség alapján is megvethetjük, utálhatjuk egymást.
Olyan sokat olvastam arról, hogy milyen veszélyes a dohányzás, hogy megrémültem, és abbahagytam az olvasást.
A dohányzásról pofonegyszerű leszokni. Én magam is legalább százszor megtettem.
Ha felhagysz a dohányzással, ivással, szeretkezéssel, ne hidd, hogy tovább élsz. Csak úgy tűnik.
Ma már kétségtelen tény, hogy a dohányzás a statisztikák legfőbb okozója.
A dohányzás megrövidíti a cigarettádat.
Nem kéne bagóznod. Néha aki tartósan dohányzik, meghal. Néha még rákos is lesz.
Semmi nem lehet méltóbb a megvetésre, valamint ártalmasabb rontás egy országra, mint a hitvány dohány behurcoltatása királyságunkba... Ez a szokás förtelmes a szemnek, undort keltő az orrnak, ártalmas a fejnek, veszedelmes a tüdőnek, és a bűzös, fekete füst leginkább a pokol feneketlen bugyrából felszálló szörnyű kipárálláshoz hasonlít.
Apádnak is az a rohadt cigaretta. De hát honnan tudhatta volna? Hogy melyik legyen az utolsó szál? Te tudnád? Mert az nem úgy megy, hogy ezt még elszívom, de a következő, az már a méreg. Mind az.