Biciklizés
A kerékpározás egyszerre csodálatos és mocskos, de a leggyakrabban egyik sem. Csak órákon át tekersz, és nagyon keveset kapsz viszonzásképp. Ez a sportág szeszélyes és néha őrült, de magával ragadó, és ami a legfontosabb: szórakoztató.
Az edzés egy dolog. Ha szereted a kerékpározást és elhivatott vagy, nem nehéz alkalmazkodni a követelményekhez. A szomszédok látják, hogy kimész, amikor csapkod az eső, vagy felülsz a hegyi kerékpárodra, amikor havazik, és azt gondolják, bolond vagy, pedig csak ez a munkád. Nem mindig élvezem, de inkább ez, mint egy irodában ülni. Ha pocsék az idő, és fáradt vagyok, akkor is szeretem, amit csinálok.
Ez a tipikus kerékpárversenyző-mentalitás. Makacsok vagyunk, és amikor meghoztunk egy döntést, akkor ragaszkodunk hozzá. Nem tehetünk mást, vagy minden versenyen a seprűs kocsi szed össze.
A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.
Egy Grand Touron vékony vonal választja el a győzelmet a vereségtől, és néha túl kell esned az utóbbin, mielőtt lehetségessé válik az előbbi.
A nyomasztó bizonyossága annak, hogy előbb vagy utóbb te is bukni fogsz, émelyítő.
A bukások és a fájdalom nem tesznek jobb kerékpárossá, csak kellemetlen társasággá.
A lejtmenet nem arról szól, hogy olyan gyorsan mész, amennyire elméletileg lehet, hanem kiválasztod azt a tempót, amelyet a személyes képességeid lehetővé tesznek.
A kerékpározás több okból is vonzó. Ott van a sebesség, a taktika és a kiszámíthatatlanság, ami abból fakad, hogy több mint kétszáz sportoló gyűlik össze egy-egy versenyen, és mindenki kétségbeesetten nyerni akar, így nagy kockázatokat vállal. Az időjárás minden előjel nélkül a feje tetejére tud állítani bármilyen versenyt, és egy bukás romba döntheti a legkifinomultabb tervet is. A kedvencek jó formája semmit nem jelent, ha földre zuhannak száz kilométer per órás sebességnél. És ott van az emberi lépték is: mi nem egy stadionban versenyzünk, amit a távolból nézhetsz, vagy egy üveg mögül. A szurkolók egész közel jöhetnek, miközben mi felfelé mászunk azokra a híres hegyekre, láthatják az arckifejezésünk, ahogy kicsavarjuk az utolsó csepp energiát a testünkből, harcolunk a gravitációval és a kimerültség hullámaival. És amikor a versenynek vége, lemehetnek a hegy aljára és próbára tehetik magukat, anélkül, hogy sorba kellene állniuk, vagy bárhová el kellene menniük jegyet venni. Az út ott van, mindenki használhatja.
Ha akarom, a lábam bárhová elvisz, bárhová eltekerek az út szélén, benne a puha tájban, mindenhol otthon vagyok benne.
Facebook
Pinterest