Barátság vége
Egy barát olyan, mint a ruha, le kell vetni, mielőtt elrongyolódnék. Különben ő hagy el bennünket.
A barátok olyanok, mint a kő a falban: az első, mely leomlik, maga után vonja a többit.
A barátság aranyfonál, ami könnyen elszakad. Össze lehet ugyan kötni, de a csomó megmarad.
Én csak a szépre emlékszem. Minden szarságot kitöröltem a fejemből. Te voltál a legjobb barátom. Hiányzol. Mindig is hiányoztál.
Az igaz barátság olyan, mint az egészség; csak akkor értékeled, mikor elvesztetted.
Mibennünk sem elég erős a barátság, ha nem vesszük észre barátaink elhidegülését.
Meglepő, milyen könnyen elfordulnak az embertől a barátai, ha egyszer a bajtársiasság mázát lemossa a félelem vagy az önérdek.
Úgy intek búcsút a régi barátoknak,
Mint akik a végén csak azért találkoztak,
Egy kézfogás, nem más, ennyi, ami megmarad,
Gerinctelen lettél, úgysem embereled meg magad.
Mikor egy régi barátunk nem passzol az újakhoz, megszabadulunk tőle. Ez a suli törvénye.
Régi igazság, hogy a barátok elhagyják azt, akit a szerencse elhagy.
Mindig elveszítjük azoknak a barátságát, akik elvesztették megbecsülésünket.
Facebook
Pinterest