Ballagási búcsú
Régi harcok, régi, kopott könyvek Derű, mosoly, néha fájó könnyek Múlik minden, rohannak az évek Búcsút mondunk, múló diákévek.
Nagyon szép kis társaság volt. Egyik léhább, mint a másik. Átgondolok minden órát A keserű búcsuzásig...
Száz út vár ránk. Indulunk és érkezünk, nincs visszaút, ha tévedünk. Száz út vár ránk. Melyik a legjobb megoldás? Hol lesz a végállomás? Ahonnan nincs több utazás.
Tedd, amit úgy érzel, tenned kell, Arra menj, amerre a szíved terel, Hisz időd oly' kevés, Légy hát a magad ura, míg élsz.
Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál, és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg. Most eredj és élj, mert a világ a tied!
El kell indulni minden útra, az embert minden úton várják. Nincs halálos érv a maradásra, csak a találkozásra s a kalandra.
Rosszakaróim, jóbarátok, Temérdek angyal és svihák, Szép, szőke, barna, csúnya lányok, Sakkpartnerek, konyhásmamák, Tavaszi leves, tészta, mák, Rongy testem innen elmegyen, Közös sorunknak vége hát! Hiány ül majd a lelkemen.
E napon előretekintünk, amikor már nem fogunk idejárni. De ma én szeretnék vissza is tekinteni. (...) Ne haraggal tekintsünk vissza, hanem megbánás nélkül! Ne sajnáljuk, hogy amit meg akartunk tenni, nem tettük, hogy amit ki akartunk mondani, nem mondtuk ki!
Pajtásaim! értetek a bú; Elhagyni, fiúk, titeket, Ez fáj nekem, ez szomorít el, Ez ver kebelembe sebet... De nem! mi vigadtunk minden időben, Igy hát szomorú a búcsu se légyen.
Menj, menj bizony, menj tovább, Bármit is súgnak az ostobák, Lehet, a körülmények sokszor mostohák, De te csak menj, ne állj meg, menj tovább!
Kísérje jószerencse lépteid; tudd, ha eddig melletted álltam, most mögötted állok.
Legyen az életed utazás, haladj afelé, amire vágysz, hagyj magad mögött mindent, amit cipelni nehéz.
Csengő hív a tantermekbe. Vár a betű, számok, lecke. Óvó nénik, kispajtások - néha azért visszajárok.
Bárki bármit mondhat a gimnáziumról, mert mi leszünk a történeteink mesélője.
Billegünk, ballagunk, mindent körbejárunk; itt vagyunk meg ott vagyunk: ez volt a mi házunk. Megszerettünk óvoda - nem felejtünk el soha!
Facebook
Pinterest