Az idő relatív
Mikor bármi rossz történik az emberrel - például megakadsz a matekdogában, vagy kilyukad a fogad, vagy megbotlasz a színpadon, és megmutatod mindenkinek a bugyidat -, az idő olyan lassan telik, hogy minden másodperc óráknak tűnik. De mikor valami remek dolog történik - hogy például életedben először igazán szerelmes leszel -, az idő olyan gyorsan repül, hogy egy teljes hét egy szempillantás alatt elszalad.
Az idő relatív: tud nyúlni meg összemenni, de nem tud visszafordulni.
Azt mondják, amikor meglátjuk életünk szerelmét, megáll az idő. Ez igaz. De azt nem mondják, hogy amikor ismét elindul, rettenetesen felgyorsul, hogy utolérje önmagát.
Az életről tudom, hogy véges, de akadnak pillanatai, melyek felérnek az örökkévalósággal.
Az idő (...) olyan lassan telik, amíg az ember fiatal, idősebb korunkban pedig olyan, mintha röpülne.
Az idő személyes és szubjektív. Minél fiatalabb vagy, annál lassabban, minél öregebb leszel, annál gyorsabban telik.
Hogy a pillanat csak pillanat vagy végtelennek tűnő mázsás teher, azt az ember érzelmei, gondolkodása dönti el.
A világ eseményei valamiképpen sorba rendezhetők, de múló idő kizárólag az emberi gondolkodással keletkezik, s az tetszés szerint rövidíthető, nyújtható.
Az idő néha észrevétlenül halad, áramlik, szalad, és semmi sem függ attól, hogy egy óra múlt-e el, vagy kettő, vagy három, máskor pedig néhány rövidke másodperc, az időnek egy parányi töredéke olyan fordulatot hoz, aminek következményei hosszú éveken át éreztetik hatásukat.
Az idő néha úgy röpül, mint a madár, máskor meg vánszorog, mint a csiga. Akkor boldog az ember, ha észre sem veszi, hogy gyorsan múlik-e vagy lassan.
A természet úgy programozta az emberi értelmet, hogy észlelni tudjuk a percek és órák múlását. De mi magunk határozzuk meg, hogy hogyan tesszük ezt.
Facebook
Pinterest