Apai tanács
Mindig az volt a véleményem, hogy ha már gyávának születtél, hát abban kell kitűnni. Apám mindig is arra intett, hogy mindenben jeleskedjünk. A gyávaságban jeleskedni azt jelenti, hogy gyorsan valljunk szégyent. Ha el akarsz szaladni, indulj előbb, mégpedig abba az irányba, amerre éppen nézel.
Az apám azt tanította, a félelem mindig állandó. Ha elfogadod, erősebb leszel tőle.
Az apám sokszor figyelmeztetett, ne vacakoljak álnevekkel, ne nevezzem ÉLET-nek azt, ami valójában FÁJDALOM.
Ha egyszer hazudsz, szégyelld magad, ha még egyszer, akkor megnézheted magad!
Van valami, amit az apámtól tanultam: tagadj, tagadj, tagadj. És ha nem tudod letagadni, kend rá valaki másra.
Próbáltam élni, ahogy apám tanított, Istennel szembenézve, s ha hátat fordított, Akkor is emberként, férfiként élni meg, Jóból ha kevés jutott, hát azt becsülni meg.
A papám azt mondta nekem, hogy a végelszámolásnál nincs egyebem, nem vagyok ura semmi másnak, csak a szavaimnak... és én a mai napig ehhez tartottam magam.
Életemben a legjobb tanácsot apám adta. Azt mondta: "Csinálhatsz bármit, csak 65 évesen ne úgy ébredj fel, hogy azon gondolkodsz, mit kellett volna kezdened az életeddel".
Apám mindig azt mondta, hogy ha valami nehézségem támad, nézzek körül, és meglátom, hogy mindenki másnak vannak gondjai, amit ők ugyanolyan komolynak éreznek, mint én a magamét.
Az ötödik születésnapomon történt, hogy apám a vállamra tette kezét, és azt mondta: ne feledd, fiam, ha bármikor szükséged van egy segítő kézre, mindig találsz egyet a karod végén.
Az apám azt mondta, ha valaki lónak nevez, vágd jól orrba. Ha másodszor is lónak nevez, mondd neki, hogy bunkó. De ha harmadszor is lónak nevez, lehet, hogy ideje venni egy nyerget.
Apám (...) két dologra tanított: az egyik, hogy elégedjem meg kevéssel, és minden erőmből segítsek másoknak; a másik pedig, hogy csináljam jó kedvvel azt, amit amúgy is csinálnom kell.